339. HOFFMANN MESÉI

Az operaház múltkori érdekes kísérlete után várva-vártuk a mai estét. Hoffmann meséi ünnepet jelent a színpadon. Ünnepet, édes, kegyeletes ünnepet. Emlékezni csak Hoffmann meséi mellett lehet igazán Offenbach mesterre… Az elsõ akkordoknál már megragad bennünket valami átható, édesen gyötrõ hangulat. Ez a muzsika hattyúdal, meggyötrött lélek mámoros vívódása, örökszép, mindig zengõ poézis… Dicséretet mondunk és jól esik mondanunk a színházi vezetõségnek a mai estéért. Dicséretet, hogy igazán ünneppé tette a mai estét. Háborítatlan volt a gyönyörûségünk, s szívünkhöz szólhattak a felséges melódiák. Jól elõkészített, magas nívójú volt Hoffmann meséinek elõadása. Énekes darab ilyen sikerû nem volt még a szezonban.

És ez a siker nekünk ad igazat. Mert ahol a siker ilyen teljes lehet, ott méltán mérhetünk jogos, le nem alkudható mértékkel. Csak akarat kell: ez a tanulság. És most, mikor Pálmai Ilka búcsúzkodik a Népszínházban, ahol úgy elfeledték a poézistól beragyogott mûvészetet, mikor a kánkán-láz legjobban dühöng, s kis és nagy kritikusok a szoknya megfordított arányában értékelik a primadonnákat: még nagyobb ünneppé tette a mai estét egy igazi operettmûvésznõ. Õrley Flóra ez, Pálmai Ilka és Hegyi Aranka után talán már csak egyetlen azok közül, kiknek édes, finom, poézist lehelõ mûvészetükrõl nemsokára csak mesélni fognak.

Ez a mûvészet ragadta el a mai közönséget, mely kedves tüntetéssel hálálkodott a kapott élvezetért…

Õrley Flóra ma nagy volt játékban és énekben. Kalmár Hoffmannja nagyon meglepett bennünket. Most ismertük meg csak igazán annak a fiatal mûvésznek az értékét. Férfias, de olvadékony, szép tenorja, mûvészi éneklése, ügyes játéka nagy sikert aratott. Szerettük volna, ha, mint rebesgették, az opera igazgatója csakugyan meghallgatta volna Pintér Imrét Lindorf szerepében. Ebben a szerepben ragyog igazán Pintér minden jeles kvalitása. Mint énekes és mint színész egyformán nagy sikert aratott. Szeretnõnk külön-külön mindenkirõl írni. De még csak a Rákosy Gáspár feltûnést keltõ szép basszusát s Pap János meleg, gyönyörû baritonját van helyünk megdicsérni. De a többi szereplõk is mind-mind dicséretet érdemelnek. A rendezés mesteri. Kar, zenekar precíz. Evvel végezhetjük beszámolónkat egy ritka sikerû elõadásról, mely végre nekünk is alkalmat adott a dicsérõ jelzõkben dúslakodni.

Szabadság 1901. január 11.