344. A FÕHADNAGY ESETE

Mi történhetett a szép ulánussal?… Hipnotizálták bizonyosan. Mi is így gondoljuk. Elmond­juk, miképpen:

Tizenkét esztendõs lehetett akkoriban. Elkényeztetett, szép, okos fiúcska. Talán a béres­gyermekek agyonkergetésébe, talán a latin szintakszisba, de nagyon belefáradt valamibe. Nem nézte, hogy új és finom a ruhája, és hideg még a kerti gyep: levetette magát szépen, s elaludt.

Alkonyodott már. A könnyû tavaszi ködbõl hirtelen kivált egy fehér, könnyû ruhájú, kacér mosolyú nõalak. Nesztelenül, szinte látatlanul termett az alvó Viktorka mellé. Letérdepelt, s a fiú homlokát befödte lágy fehér kezével. Aztán halkan, csendes muzsikájú hangon beszélni kezdett hozzá. Alig hallott a beszéd, de a kis Viktor nyilván hallgatta, mert nyugtalanul vergõdött, s néha ijedten nyílt tágra a szeme. Ezeket mondta a könnyû ruhájú asszony:

- Látod, Viktorka, hogy félnek tetõled a béresgyermekek, ha játszol velük s meg-megszorítod a nyakukat, s hogy csúfolódnak, mikor a nevelõ úr bezár a szobába, s bevigyoroghatnak az ablakon, amikor izzadva kínlódol a fio, fieri konjugálásán… Látod, csupa gyötrelmes dolog ez a könyv. Neked gazdag, úri papád van. Van szép ruhád, póni lovad. Szeretnek a nénik, bácsik, még a kis, fekete Etelka is már. És neked mégis szamárságokat kell magolni, ahelyett, hogy lovagolnál a pónidon, vagy püfölhetnéd azokat a vásott parasztgyerekeket. Hát ez így nem jó, kis Viktorka. Neked nem volna szabad parancsolnia annak a görbe, pápaszemes nevelõnek. Téged még a tisztelendõ úr is úrfinak szólít. Te úr leszel, ha nem is tudod a rendhagyó igéket. Szép leszel, deli és gazdag. Fényes ruhád lesz, katonaruhád. Büszkén fogsz ragyogni a lovadon.

Mindenütt a kedvedben fognak járni. Nagy, nagy úr leszel. Csupa gyönyörûség lesz az életed. Cigány, pezsgõ és szép asszonyok körülötted. Meg fogod ismerni az asszonyokat. Meglátod, milyen boldoggá tudnak õk tenni. Tisztelni fog mindenki, mert úr leszesz. Pénzt kérhetsz akárkitõl. Csókot is minden asszonytól. Különb leszel, mint a többi ember. Mintha csak a ti számotokra volna rendelve az élet minden gyönyörûsége. Én megígérem neked ezeket a gyönyörûségeket. Én vagyok a szerelmes, könnyelmû, szép, mámoros élet!…

…A kis Viktort késõ este találták meg a kertben. Lázas volt és beteg. Sokáig feküdt. A láz talán agyacskájának is megártott. Ilyenformán történhetett - némi fantáziával - a szép ulánus hipnotizálása egész életre. Legalább mikor felgyógyult, kijelentette, hogy katonaiskolába akar menni. Azóta pedig úgy élt, mint egy veszedelmes, csábító hipnózis elszédített áldozata. Most ébredt fel csak, de mire felébredt, egy másfél métermázsás kassza alá került. Ez aztán agyonnyomta.

Bizony, csakugyan. A szép ulánus hipnózis áldozata lett…

Szabadság 1901. január 16.