351. GÖRÖG RABSZOLGA

Ámon Margit kisasszony, a budapesti Népszínház tagja, vendégképpen lépett ma föl a nagyváradi színpadon, melyhez régi sikerek emléke s ha jól tudjuk: egy már aláírott szerzõdés fûzi. A kisasszony a divatos primadonnák közül való. Annak idején zajos bevonulást tartott a Kerepesi úti operett-csarnokba és sok sikerét jegyezték papírra a kritikusok. De a Népszínház rózsaszínû, illatos párájú levegõje az az ezer finom szálú háló, melyet minden „jövevény” elé kivetnek, fecskévé tették a dalos madarat. Ámon Margit bizonyára nem találta meg az új csarnokban ábrándjait, sõt - ha mi jól láttuk a távolból - egyszer keresnie kellett önmagát is. Megértjük mi õt, hogy elvágyik onnan, s fecske módjára hazatart. Megértjük, s örömmel üdvözöljük itthon. Örömmel láttuk, hogy az itthon levegõje visszaadta az önérzetét. Egymaga le tudta foglalni a színpadot… Szerencsésen választotta meg a viszontlátás ünnepére a Görög rabszolga Aspásia szerepét, ezt a nagy hatásokra szánt szerepet s az õ egyéniségéhez illõt. Igazi primadonnaszerep - modern igények mellett. Szépség, ízlés, nõiesség, ének, játék és táncmûvészet iskolája. A mûvésznõnek, s a nõnek fõként, pazar sikerért lehet vele küzdeni. Ámon Margit pedig a Népszínházból jött hozzánk, amely a nagy primadonnai sikerek titkának orákuluma. Sokat tanult ott Ámon kisasszony. Egyénisége különben is predestinálja az olyan sikerekre, melyek fõ posztulátuma: a természetes báj. Bájos, kedves, elragadó a mi vendégmûvésznõnk a színpadon. Nagyban megkönnyíti dolgát az a bizonyos népszínházi stílus, melynek elsõ mesternõje Pálmay Ilka, rafinírt mûvészetté fejlesztõje Küry Klára volt.

Ez a stílus minden érzékünkkel játszik. Kápráztat, vért forral, elszédít, s gyors tapsra sürget. Ámon Margit tehetséges tagjává vált ennek az iskolának. Tud elragadóan s mindig mosolyogni. Ahogy nyakába borul férfipartnerének, kész betegség, mondhatná egy dekadens stílû kritikus. Csupa temperamentum, tûz és szilajság. De bájosan csicsereg is, ha kell. És ami fõ: Ámon Margit táncolni is tud. Gráciával, poézissel, sikkel, tûzzel. Ez Ámon Margit: a színésznõ. Mint énekesnõ - úgy mondják - mit sem változott. Hangja kis terjedelmû, hamar fáradt, és ez a hang sem iskolázott. - Az angol operettek primadonnája õ, ahol a muzsikát a zenekarra bízzák. - Bocsásson meg, hogy túl õszinték vagyunk: Énekszámai a mi nemsokára búcsúzó Forrai Ferikénket juttatták eszünkbe, akinek gyönyörû hangja, énektudása és ízlése pótolta gazdagon a játékhatás esetleges hiányait is. Az aranysziget dal milyen más volt Forrai Ferikétõl!… Mégis szép sikere volt Ámon Margitnak. Csokrot, virágot, tapsot özönnel kapott, bár a közönség félháznál nem volt sokkal nagyobb. Az elõadás az ismert jó. - A szereplõk közül Székely Anna, Lányi Edit és Nyárai arattak még jelentõs sikert. De jókedv, sokszor a kitörésig jó, kísérte, fûszerezte a bájos, csodaszép melódiákat az utolsó függönylegördülõig. Ámon Margit kisasszony holnap a Kis szökevényben játssza a címszerepet.

Ide kell azonban még valamit írnunk. Ámon Margitot így jellemezte egy színházi ember, miután végignézte a mai elõadást: gyönyörû termet, tüzes, érzéki tánc, állandó pikáns mosoly, semmi hang és semmi énektudás, némi rutin a játékban és semmi eredetiség. Mindezt összevéve: másodrangú szubrett. Ha majd kreálnia kell, ha majd önmagából kell merítenie, ha majd nem látja elõbb híres, nagy primadonnáktól játszani a szerepét: minden alakítása színtelen és darabos lesz. Mert nincs benne semmi naivság, semmi hit, durva, közönséges és szív nélkül való eszközökkel éri el a hatást, szinte kalmárszámítással, valami rút, mindig kitetszõ spekulációval.

Ezt az ítéletet természetesen nem lehet aláírni teljes határozottsággal egy est és egy szerep után. De sokfelõl helyeslésre talált ez a bírálat és egynémely szembeszökõ igazságaival feltétlenül gondolkozóba ejti az embert.

Szabadság 1901. január 24.