358. MESE

Meséljünk. Meséket szeretnek az emberek hallgatni, s mesékért nem haragszik meg ránk senki sem…

…Jób idejében történt. Mikor még az emberek több szenvedést el bírtak viselni. Élt egy férfiú a nagy pusztaság között, kit szintugyan súlyosan kísértett meg a rossz. Mert akkoriban a testnek betegsége fekélyes és gyakori vala.

Mikor hallották az emberek a pusztalakó nyomorúságának hírét, igen megörvendettek, s örömben keresték fel õt, hogy siránkozzanak. Ezek többnyire haszontalan emberek voltak. Minthogy sokan valának keleten, kik egyébbel nem foglalatoskodtak, mint verseket daloltak, s embertársaikat megítélték. A pusztalakó nyomorult pedig dús volt elõbb, s megvetette e mihaszna népet. Szólott is hozzájuk nagy haraggal:

- Siránkozásotokkal mért zavartok engem, rongyos emberek? Nyomorúságomban is megvetlek titeket. Eredjetek szét, s folytassátok oktalan pletykabeszédeiteket!

A siránkozók méregbe jöttenek, s rárivalltak a dús Lázárra:

- Mit érsz nyájaiddal s egyéb kincseiddel? Mit érsz pátriárkasógorságoddal? Nyomorult vagy azért, míg mi danolva járjuk be a rétet, s utáljuk nehéz gazdagságodat!

A pusztalakó nyomorék sebes arcát megvetve fordította el a handabandázóktól. Ám azok most méregben folytatták:

- A te nyájaid lopottak. Hajlékodhoz vér tapad. Fiad elárult. Asszonyod parázna. Te magad rosszabb és utálatosabb az elhullott vadnál!…

A pusztalakó nyomorék megvetve nézett rájuk, mert tudta, hogy nincsen nekik igazságuk. S ím kivált a kárörvendõkbõl egy csúnya púpos, s így szólt a nyomorulthoz:

- Mikor jószágaidnak hajlékot építettél, nem volt sudár fád. Szolgáidat elküldted, hogy testvéredtõl titokban hozzanak el egyet!…

A nyomorult ember pedig megdermedett. Majd átokra nyílott sebes szája. Meggyúltak bágyadt szemei, s úgy kiabálta:

- Szakadjon reátok az ég, hitvány, hazug pletykamondók, nótázó félbolondok, undok állatok. Vesszen el minden fajtátok, legyetek állatok eledelei!…

…Mert amit a púpos mondott, igaz volt…

Szabadság 1901. február 2.

a. e.