374. MELEG TÁJON

Tompa Kálmán adta verskötetének ezt a címet. Nemigen magyarázza meg, miért, de hát mi olyan mellékes valaminek gondoljuk egy verskötetnél a sildet. Tompa Kálmán mindenesetre irigylésre méltó ember. Hisz két világban ringathatja el a lelkét, ha ez az egy, melyben õ, Tompa Kálmán lakos, hadköteles és adóalany, nem ízlik neki. Minthogy mindig voltunk ilyen válogatós gyomrúak, kik gyötrelmessé tettük magunk számára a világot, lázas agyvelõvel ízlésünk szerint való világokat idézgettünk. Kasztília forrásából kóstolgattunk, vagy hogy is mondjuk ezt szépen. Tompa két forrásba is belekóstolt, s ha a belsõ élet csakugyan szép valami, hát Tompa Kálmán, a színész és poéta nagyon szép életet él. Mi legalább valaha régen remegõ áhítatottsággal gondoltunk a reneszánsz nagyságaira, kik hódolva áldozának minden szépségnek, s életük örökös álmok alkotása volt. Hogy Tompa jó poéta-e vagy nem, ez esetnél nem kérdés. Ha beteges vágyak, céltalan és szertelen ambíciók nem bántják, ha versei, amint mi látjuk, az õ egyszerû lelkének igaz színei, ha csak alkotás lelke szomjúságát nem oltja egészen, akkor Tompa jó poéta, becsületes poéta s - hogy újra ismételjük - szép életû ember. Ilyen gondolatokkal kezdtük kötetének elolvasását, s ez a hitünk most, elolvasása után is. Csendes, ritkán tépõdõ, sejtõ, vágyakozó, melankóliára hajlott lelke van Tompának. Nem kér, nem követel, nem lázong, nem vádol, nem rombol soha. A versek, melyekben megnyilatkozik, nem kérnek babért, de megértõkre bizonyára találnak. Hatvanhat költemény van Tompa csinos külsejû kötetében, melyet 1 frt. 20 krért a szerzõnél, esetleg szerkesztõségünk útján is meg lehet szerezni.

Szabadság 1901. március 8.