381. BARBI ALICE HANGVERSENYE

Hiszen annyi dal szólott már róla: a dal királynõjérõl… Akik ma megremegtek a szívükben rég szunnyadó húrok megérintésétõl, mind azt vallották, hogy a királynõ a régi királynõ. Hiszen nem is szabad a dalnak elhallgatni, a dal királynõjének elhervadni…

Mondják, hogy a dal hangja megkopott egy kissé. Csengõ virágaira ráereszkedni készül a tündérmesék fátyola. Nem igaz, nem hisszük. A szkeptikus gyomorbajosok eltévesztették a dolgot. Barbi Alice-ból Wolf-Stommersee báróné lett, de a királynõ… az királynõ maradt.

Ma jutott egészen eszünkbe a poéta semmisége, az egyszerû dal némasága, sivársága… A dal Múzsát kíván ma is, miként a pogányok sugaras-szép korszakában, s a dal dallá csak múzsaajkakon válik.

…Mit írjunk mi még egyebet Barbi Alice-ról?… Elmondták már, hogy õ hang nélkül is a dal Múzsája volna. Elmondták, hogy õ a báj, a graciozitás, a poézis… A szent szívû Schubert Erlkönigje, kit nem gyõzött meg ma errõl? Az õ megfejthetetlen varázsú, igézetes, melankolikus poézisát ki nem érezte szívébe lehelni?…

Még azt, hogy Tarnay Alajos, ki a mûvésznõ énekszámait kísérte, méltó volt erre az igazi kitüntetésre, s hogy olyan eksztázisban tapsoltak ma is Barbi Alice-nek, mint mindenütt a dalt megértõ világon…

*

Ami e csillag után jön, választassék külön.

Hálát érzünk a nõegylet iránt az est élvezetéért. Azért csak, hogy Barbi Alice-t meghallgattuk. Ami ezután a hálanyilvánítás után jön: kriminális dolog. - A rendezõség csupa anyagi célokból annyi számozatlan jegyet adott el, amennyit csak eladni tudott. A közönség egymás hátán tolongott. A Sas utálatos terme gõzfürdõ volt. Nagyon elõkelõ, jegyeiket elõre megváltó hölgyek az ajtók elõtt álltak.

Szörnyû áldozatot kért a ma esti élvezetért a hangverseny rendezõsége. Gyengébb idegzetûek tíz percnél tovább nem bírtak a teremben lenni. Pedig a melléktermek is tömve voltak. Úgy hallottuk, ezerötszáz forint tiszta hasznot hajtott a hangverseny. Az erkölcsi passzívákkal ez nem ér föl - határozottan állítjuk. Ami pedig a hangverseny végén a ruhatárnál lefolyt: az már a rendõri krónikába tartozik.

A hangverseny után tánc is volt különben.

Szabadság 1901. március 17.

ae.