385. BATIZFALVY GIZELLA

- Lojális, gavalléros kötelességet is teljesítünk akkor, mikor egy bájos, sokak szerint legbájosabb, fiatal színésznõ búcsúzkodásáról írunk néhány szíves sort. Batizfalvy kisasszonyt értjük, kinek alighanem mi voltunk ez évben a legszigorúbb kritikusai. A búcsúzkodásnak akarunk õszintébb színt adni, mikor kimondjuk, hogy ennek a kemény szigorúságnak fõképpen egy és nem mibennünk rejlõ oka volt. Batizfalvy Gizella a fiatalság és vágyak álmaival és céljaival jött ide. A fiatal álmokat hamar valóságnak hisszük. Így járt talán Batizfalvy Gizella is, aki körülrajongott fiatalságával, szépségével, valóságnak hitt álmaival mint kész mûvésznõ állt elõ, s mint ilyen provokálta a kritikamondást. Tévedés volt ez, az erõtõl duzzadó fiatal tehetségek tévedése. De ezt a tévedést megcáfolni, az álmokat - ha a legdurvábban kell is - szétszaggatni, az igazságot megmondani nekünk kötelességünk. Megtettük, és eredménnyel tettük meg. A kegyetlen igazság talán sebzett, de gyógyított is. Batizfalvy Gizella álmait a komoly ambíció, vágyait a komoly munka váltotta fel, s emlékezetes színházi afférja óta azon az úton van, hogy a tehetségéhez fûzött reményeket beváltsa. Mi is kezdünk ebben hinni. S hisszük, hogy ezt az elismerést éppen mitõlünk veheti legszívesebben Batizfalvy Gizella. Tisztelõinek aligha lesz alkalmuk már nagy szerepben látni s búcsúzni tõle. De hát ez a búcsú úgyis csak formalitás volna. Viszontlátjuk még Batizfalvy Gizellát tehetségében kiforrva, mûvészetében megerõsödve. Ezt a viszontlátást mi is óhajtjuk, mi, akik az õ szigorú bírálói voltunk, s akik e nehány sorral tartoztunk neki, a nemsokára búcsúzónak.

Szabadság 1901. március 28.

(ae.)