389. A SZÍNHÁZ ÜNNEPE

Ájtatos hívõk ájtatosságát nem zavarta a színház világi lármája. Egész nagyhéten szürke homály födte a díszes múzsatemplomot. Bezárt ajtai úgy esténként szinte beleszomorkodtak az utcai lámpafénybe. Az új utcán, melyet olyan mozgalmassá tett a színház, ismét kihalt az élet. Még a bodegai borozó vendég is csak osonva járt-kelt a tájon.

Az igazságnak tartozunk megírni, hogy valami nagy fájdalmat nem keltett nagyon sokunkban ez a síri csendesség. Szinte úgy hatott reánk a nagyhét színházi csendje, mint a ligeti járókelõre a csinnadratták, verklik elnémulása. Az egymást érõ kudarcok, friss lármák után már az idegeinknek is szüksége volt erre a kis jólesõ pauzára.

Aztán meg élt bennünk a húsvét hangulata. Majd csak lesz egy kis feltámadás. A bûnbánás hete gyümölcsözni fog. Erõt nyer az erõtlenség, tanulságokat a csökönyösség, bizalmat a szkepticizmus. Majd jön a megváltással Székely Irén s a többi…

Elmúlt az ünnep, esténként fényben ragyog a színház, és mi úgy hisszük - mert olyan nemes és szép dolog hinni -, hogy a húsvét megváltást hozott…

Azok neveit persze még ma sem tudjuk, akik a messiási feladatra törtek és törnek. Idegen ember, kultúrvárosból való, el se hinné nekünk, hogy virágvasárnap után tíz nappal még nem tudjuk, hivatalosan még nem adták tudomásunkra, hogy kik a nagyváradi színtársulat tagjai. Betegre nevethetnõk ezen magunkat, ha a dolog nem volna siralmasan szomorú s legtöbbet mondó s minden vádnak koronatanúsága a nagyváradi állandó színészség elsõ szezonával szemben.

Ha minden kötelességét híven teljesítette, s az egyet mulasztotta csak el a színügyi bizottság: a tagok névsorának bekérését, már helyrehozhatatlan bûnt követett el. Higgadtan mondjuk ki, hogy ilyen abnormális állapot egyetlen magát kultúrvárosnak tartó helyen sem fordulhat elõ…

Hozzák azt helyre, akiket érdekel. Mi számoljunk be az új szezon elsõ eseményeirõl, melyek valamelyes hitet adtak nekünk.

Mindenképpen, még kronologikus rend szerint is Székely Irénrõl kell elõször írnunk. Szerzõdtetésének történetét ismerjük. Az egész nagyváradi közönség szokatlanul egyhangú óhajtása volt ez. Minket, kik a kisasszonyt csak nagyon kitûnõ mûvészi nevérõl ismertük, valóságos csodálattal töltött el az az entuziázmus, amivel itt róla mindenki beszélt s az a hit, mely az õ eljövetelétõl várta a színházi élet minden sivárságát eltüntetõ színt és életet. Csak egyszer hallottuk, s már megértjük ezt a még Nagyváradon is szokatlanul meleg, általános vélekedést. Székely Irénnél aligha van szebb hangú magyar mûvésznõ. A vidéken pedig még csak hozzá hasonlítható sincs. Erõs, tömör, varázsos, érzéki ez a hang. Elõadása pedig a legegyszerûbb, legtermészetesebb. Nem hanggimnasztika, nem okvetlen ragyogás, hanem tiszta, poétikus kifejezése az érzéseknek. Még iskolája is a legtökéletesebb éppen az egyszerûség, a természetesség által. Ereje pedig valami definiálhatlan varázs, melegítõ rezgés, mely minden érzékünket megragadja. Nagyváradon tudják Székely Irénrõl, hogy elõször drámai mûvésznõ akart lenni. Felesleges hát szólni arról, hogy játékmûvészete is milyen befejezett. Alakja megnyerõ színpadi alak. A hatás céljáért semminemû operett-raffinériára szüksége nincs. Vasárnap este a Cigánybáróban lépett fel elõször. Egyetlen eladható jegy nem maradt a pénztárban. Mikor a színen meglelent, kitört a taps, az éljenzés. Az ováció percekig tartott. Közben a zsinórpadlásról virágcsokrokat eresztgettek le. Ez az ováció tartott egész estén. Elsõ, egy kevés meghatottságot is eláruló énekszáma után ismét percekig tartó taps, Szaffijánál alig van tökéletesebb. Partnereibe, az egész környezetbe lelket, kedvet öntött. Perényi még nem volt soha úgy diszponálva, mint a címszerepben ez estén. Füredit, kit utólag szerzõdtetett csak a színház vezetõsége, szeretettel tapsolták egész este. Székely Anna méltó volt Székely Irénhez, s ennél nem kell több dicséret. Lányi Edit, Pintér, Bérczi kiválóan jók. Bércziné Horvát Irma s Deésyné tüzes, magyar táncát megújrázták. Az új kórus, mely néhány jó erõvel lett gazdagabb - köztük egypár csinos és jóhangú kardalosnõ s Vank Pista, egy igen használható segédszínész - némi érthetõ ingadozástól eltekintve -, egész jól megállta helyét. Nem kevésbé az itt-ott különben nagyon lármás zenekar. A zenekarban egy fiatal, szimpatikus, egyenruhás férfi alakja tûnt fel, aki állva dirigálta a zenekart. Az új karmester ez, Várady Aladár. Fiatal erejû és hevû, energikus, képzett, intelligens muzsikus ember. Már egészen jónevû. Stephanidesen kívül - így mondják - nincs jobb vidéki karmester nála. A közönség megtapsolta. Bizonyosan sokat javít az elég rossz zenekaron is. Az elsõ este fõképpen Székely Irén jóvoltából teljes sikert jelent.

Hétfõn, tegnap, majdnem az elsõ estéjéhez hasonló érdeklõdés. Ámon Margit, az új szubrett napja. Operettprimadonnai képességeit, melyek fõként a táncoperettekben excellálnak, már múltkori vendégszereplése alkalmával nagy sikerrel mutatta be. Tegnap az Ingyenélõk népszínmûvében lépett fel. Virágok s tapsvihar fogadták. Egy kedves parasztleányka szerepét játszotta mindenkit elragadó temperamentummal s kedvvel. Énekszámai is igen tetszettek. Az õ szerzõdtetése is szerencsés akvizíciót jelent. - Mellette Pintér pompás alakítása, Bérczi kitûnõ karikatúrája és P. Szép Olga erõs drámai mûvészete keltettek nagy hatást.

Ügyesen „ugrott be” L. Halász Anna a beteg Szohner Olga helyett egy nagy szerepbe, s zajos derültséget keltettek - fõként a karzaton - a csengõ érc dalkör bolondságai. Beváltotta a reménységet a második este is.

Sudermann egyik mestermunkáját, a Pillangócsatát választotta a bemutatkozásra a színtársulat új bonviván színésze: Pataky Béla. Pár évvel ezelõtt a kolozsvári társulat tagja volt, s ismerõse a váradi közönségnek. Azóta a temesvári, budai és debreceni színpadok nevelték s nevelték igazi mûvészemberré. Kiválóan talentumos, intelligens színész nagy-nagy ambícióval, szerencsés külsõ tulajdonságokkal s szorgalommal. Keszler szerepét játszotta. Az igen válogatott elõkelõ közönség tapsokkal fogadta, s mindjárt az elsõ alakításával érdemessé tette magát a bizalomfoglalóra. Orgánuma pompás, skálája változatosabb, mint elõdjéé. Olcsó, kis hatásokra nem vadászik. Ábrázolása öntudatos, biztos. Határozott nagy sikere volt. Talán öltözködni jobban tudott Balla, de egyebekben okvetlenül el fogja feledtetni. És örömmel regisztráljuk, hogy sikeres és szép volt a harmadik estéje is a szezonnak. A szereplõk vetélkedtek, nemes ambícióval játszottak.

Szohner Olgának alig volt olyan igazi sikere még, mint ma. Mégcsak Somogyiné is jó volt. Szarvasi és Peterdi mai mûvészete a legelsõ színpadhoz méltó lett volna. Szarvasi sohsem volt még melegebb és igazabb. P. Szép Olga, P. Tóváry Anna, Erdélyi és Deésy a legjobbat nyújtották. Szokatlanul zavartalan nemes élvezetet nyújtott.

Mi pedig hitben megerõsödve várjuk az eljövendõket…

Szabadság 1901. április 10.