403. HÉTRÕL HÉTRE

Fáradt a világ. Mintha valami hosszú, nagy pihenést akarna. Pár éve még éreztük a zivatar nehéz, nyugtalanító levegõjét. Villámok is cikáztak. Születtek új eszmegyermekek. Vívódtak az agyvelõk. Vészes, terhes fellegekként csoportosultak egymással szemben a jövendõ korszakok forrongó eszméi. Már a legközönségesebb frázis volt a mi korunk gondolkodóit a jövõ világ élesztõ gombáinak titulálni. Ím, egyszerre csak elömlöttek a sûrû, vészes felhõk. Bágyadt és szürke lett a világ. Elromlottak az élesztõgombák. Eljövendõ századok, várhattok egy új erjesztésig!…

*

Milyen csendes volt például az idei május…

Hûvös volt és csendes. Szinte csak megszokásból állottak meg beköszöntésekor azok a gondolatok, melyek még nem régen e napon eget és burzsoát vívtak. A fiatal munkás kivasaltatta a piros nyakkendõjét. Budapesten egy kicsit sétatüntetett. Nagyváradon már csak annyit konstatált, hogy szebb volt az idõ tavaly, s jó volna Shakespeare úrral szólván, pénzt venni magunkhoz, ha volna honnan…

*

… Hiába, csak ifjú korszakok csinálhatnak vihart. A mienket pedig a normalista agyvelõ sem tarthatja annak. Annyira öreg már, hogy a bõraláfecskendezésekre sem ficánkol. Fáradt, pihenni akar. Egyelõre semmi egyebet. Vár az újra, mely félre fogja tolni - valamikor… Ez tetszik meg minden nyilvánulásában, de fõleg mûvészetében, irodalmában. Ez a nagy fáradtság igen, mely hasonló a hasisevõjéhez. - A nagy norvég, mikor már elért oda, hol a levegõ ritkasága megvérzi a tüdõt, beleszaladt a ködbe, mert megtanulta, hogy az égig szállni kissé bajos. Björnson is a nagy vállalkozások hiábavalóságát prédikálja. Fáradt voltukban ott tartanak már a mi nagyjaink, ahol Aiszkhüloszék. Rábíznak majd mindent a fátumra. Bajlódjék õ az emberekkel…

*

Ugyanezt bizonyítja az a nagy siker, amit most Bécsben Wolzogen Überbrettl társasága arat. A megfinomodott brettli ez. Kisugározása a mi fáradt cinizmusunknak. Apró kristályszemek ragyogása a divatjukat múlt nagy koncepciók helyett. A mi életünk igazságainak tükröcskéi. Olyanfajtán különbözik a kothurnusos színpadtól, mint egy Heine-dal az Iliásztól, mint Alphonse Allais, Catulle Mendès és a többiek mûvészi apróságai a Flaubert vagy Balzac regényeitõl…

*

Überbrettli társaság toborzását v ette tervbe egypár nagyváradi fiatal író. A nyáron rendezne majd kéthetenként nyári deszkán elõadásokat. Színésznõk, színészek, könnyû rímû poéták, írók s muzsikusok csinálnák ez estéket. Egyfelvonásos paródiák, énekes dialógok, kuplék, helyi vonatkozású egyéb apróságok volnának az überbrettli mûsorán. Szeretnõk, ha a mindenképpen szép és új terv megvalósulhatna…

*

Az egész színi szezon azt bizonyította, hogy a nagyváradi közönség páratlan a magyar vidéken. Bizonyította azt is, hogy a hosszú vakációt nem szabad teljesen erkölcstelen, durva zengerájoknak átengedni. Az a közönség, melyet a mi gyenge társulatunk sem tudott a színháztól elidegeníteni, mely Mary Haltont öt zsúfolt házzal nézte meg, melynek Szép Helénát egy szezonban ötször lehet elõadni, de önálló ítéletmondással buktatta el a Brieux összemesterkélt darabját, s rossz elõadásban is észrevette Ocskay brigadéros bámulatos, mesteri effektusait: bizonyára megérti az überbrettli - hogy úgy mondjuk - filozófiáját is…

*

Haltonnak, ki Nagyváradon Mária nevet kapott, ma este már Miskolc tapsol. A színház táján nagy tervekrõl beszélnek. Híres vendégekrõl. Ellenben Barnum itt lesz tizedikén, s csinál egy egynapos Amerikát. És különben hideg a május. Az egynemû emberek ma sem szeretik jobban egymást, mint mindig. A kis botorságok ma is sûrûen kergetõznek. A krónikaíró pedig, íme, ma is pesszimista volt, s ma sem tudta másképp befejezni heti krónikáját, mint méla akkorddal…

Szabadság 1901. május 5.

Dyb.