408. A ZIVATAR

Csak kaparíthatnók meg az Ön üstökét, majd lenne önnek zivatar. Ön rémítõ ember; ha van önben emberi érzés, ne írjon soha verseket.

Az új verses áramlat megnyomorítására s az ön örök szégyenére íme versének egy hatásos része:

Vad zivatar harsogó dalja
Bús szívemet vágja, rugdalja.
Cikkázó ég lángos sugára
Szakadj le e siralmas tájra,
Szűm panaszát hozzád harsogom
Míg a hűtlent meg nem bosszulom!

Nagy János úr, önt megboxolom, ha lapunkat tovább merészkedik háborgatni.

Vihar 1898. április 2.