412. ELLENÕRZÉSI FÕSZEMLE

Nagy nap volt a tegnapi nap a tartalékos tiszt urakra nézve. Tegnap volt a hagyományos ellenõrzési fõszemle, melyre a tartalékos tisztek a ténylegeseket megszégyenítõ pontossággal, rémítõ önérzettel, új egyenruhában, civiles magatartással, jó adag drukkal jelentek meg. Átesve minden veszélyen, belepte a korzót a tartalékos tábor. Volt kardcsörtetés, feszítés, ismerkedés, barátkozás és ami minden jól végzett dolognak befejezése szokott lenni: - hatalmas magnum áldomás. - A mi fiatal poéta-munkatársunkat annyira fellelkesítette a nagy esemény, hogy rögtön verset írt róla. A vers nagyon rossz, de munkatársunk tárcáját kötötte ahhoz, hogy közöljük. Ettõl való félelmünkben fogadja el a verset a szíves olvasó:

November négy egy hosszu évben
Hires, dicső és drága nap,
Akkor feszit fényes ruhában
Sok ismeretlen hős alak;

Akik máskor jámbor polgárok
S meghuzzák szépen magukat
- E nagy napon nagyon feszitnek
A tartalékos tiszturak.

Büszkén járnak a sétatéren,
Tartásuk hetyke és merész,
Mert azt hiszi a tartalékos,
Hogy most minden szem rája néz.
Ha nagy csoportban lépdegélnek,
Csörtetik büszkén kardjukat…
Egy évben egyszer, igy szokták ezt
A tartalékos tiszturak.

A lányok nagy zavarban vannak:
Mennyi sok tiszt, ez szörnyüség.
Hisz annyi tiszt van a világon,
Hogy minden lánynak jut elég!
És ez borzasztó nagy baj lenne,
Mert igy lejárják magukat,
Még jó, hogy nem igazi tisztek
A tartalékos tiszturak…

Ők nem gondolnak elmulásra,
Mert szép az élet igy nagyon:
Az embernek egyenruhában
Oly sok tekintélye vagyon.
De hát rövid a nagy dicsőség
S mikor a másnap felvirrad,
- Ismét jámbor polgárok lesznek
A tartalékos tiszturak.

Debreczeni Reggeli Ujság 1898. november 5.