416. BOHÉM-ÜNNEP

A debreceni bohémek törzsökös tanyáján, az Angol Királynõben igen zajos és sikerült ünnep folyt le az elmúlt éjszakán. Két aranyos, jókedélyû bohém fiút ünnepeltek a szeretõ kollégák. Szentes János, a vidám Jankó születésnapot; Ódry Árpád pedig névnapot tartott, s a nagyobb parádé kedvéért egyesítették a két nevezetes dátum évfordulóját. A mulatság különben lelkes tüntetéssé nõtte ki magát, amennyiben a két ifjú mûvész Debrecenbõl való eltávozása sajnos ténnyé vált. Az ünnepelteket Takács Endre köszöntötte fel elõször gyönyörû szép lelkes hangú költeményben, melynek egypár sora így hangzik:

Az egyikteknek csupán azt kívánom:
- Jó kedv legyen neked az útitárs,
Vezessen egész élteden keresztül,
Az örök-ifjú, vidám kacagás.
És Te pedig ifjú múzsák kegyeltje
Halld meg lelkem e hő kívánatát:
Haladj magasra geniednek nyomába,
Légy nagy dicső, - oly nagy, miként atyád!…

A második tósztot szintén versben mondta el a második szónok: Ady Endre. A vers után alig lehetett szegényt megmenteni az agyongyomrozástól. Elrettentõ például álljon itt versének végstrófája:

Szóval jó fiúk soká éljetek,
Ne csalódjunk sohase’ bennetek.
De ne csalódjunk épen ma este,
Melynek lehunytát annyi szem leste.
Legyen bor, jókedv nálatok elég,
Hisz ezt várja e díszes csőcselék,
Melyet megugat Hektor és Bodri
Éljen sokáig Szentes és Odry!!

Tósztjaival közmegbotránkozást okozott még Sebesi B. Vilmos is. Vad tószt különben volt elég, s a kompánia csak a hajnali órákban züllött szét.

Debreczeni Hírlap 1899. január 6.