423. TÉL

Egész éjjel havazott, s ma reggel arra ébredtünk, hogy hatalmas hóréteg borult a földre. Igazán olyan nyomorulttá kezd válni az idõ, hogy nem érdemes róla még írni sem. Ez az abnormális tél csak bosszantani tud, de semmiféle nemesebb hangulatba ringatni nem képes. Igazán nem érdemel egyéb krónikát, csak - verset… Lírai költõnket alig tudtuk ma mérsékelni, minden­képpen meg akarta énekelni az új telet. Csak a közönség különben is megtámadt egészségi álapotára való hivatkozással tudtuk a nekivadult poéta lantját elnémítani. Dél felé aztán ismét tavaszra fordult az idõ. Nyakig jártunk az utcán a locspocsban, s ahol nyakig nem ért, ott a házfedelekrõl csorgott az áldás a nyakunkba. Ha az idõ még holnapig így tart - lírai költõnk engedélyt kap versek írására.

Debreczeni Hírlap 1899. március 24.