443. AZ ELHAGYOTT FÉRJ BOSSZÚJA

Esküdtszéki tárgyalás hitvesgyilkosság kísérlete miatt

Mint az ártatlanságnak, kiengesztelõdésnek szelleme vonult végig a törvényszék rideg, nagy termén egy ártatlan kisleány ijedt gügyögésének visszhangja.

Az apja meg akarta gyilkolni hûtlen feleségét, az ártatlan csöppség édesanyját, s az õ remegõ, nyöszörgõ hangja fogta meg az apa kését, mentette meg az édesanyát a gyalázatos haláltól, az apát a szörnyû bûntõl, õt magát az apátlan-anyátlan árvaságtól.

A férfi nagy, robusztus, rongyos cselédember. Elvette az asszonyt, de rosszul élt vele. A bûnnek, a nyomornak, az állati egyesülésnek gyermeke az a kisleány, kirõl egyforma szeretet­tel beszél a csapodár asszony, a tunya, korlátolt, súlyos bûnnel vádolt apa is.

És míg az élet odadobta egy piszkos igazságát a földi igazságszolgáltatás mosókonyhájába - a megundorító szennyre reá vetette glóriasugarát egy ártatlan gyermekarc mosolygása… A gyermeké.

Ami rossz, ami aljas, ami bûn: az a felnõtteké. Ami nagy, ami felemelõ, kiengesztelõ: az a tudatlanságé…

a gyermeké!…

Szabadság 1900. február 23.