444. A NÉMET KAZÁROK

Van egy hírlap a fõvárosban, az Alkotmány, amelynek az a magasztos hivatása, hogy egyoldalról nézze a világot. Szerinte az emberek csak kétfélék: részben hithû mágnások, részben pedig zsidók, újabban kazárok. Szóval az Alkotmány az a prizma, amelyen minden ügy, tréfás vagy komoly, zsidó és katolikus kérdéssé bomlik szét. Tegnapi számában azzal a mozgalommal foglalkozik a jeles újság, amelyet a németországi mûvészvilág indított a lex Heinze ellen. Az Alkotmány a katolicizmus megsértését látta e mozgalomban, mintha bizony a katolikus reneszánsz mûvészet a lex Heinze emlõin nevelõdött volna! Ezért aztán kazároknak nevezi a mozgalom vezetõit, úgy, hogy az Alkotmány szívességébõl a következõ díszes nevek lettek kazár-nevekké: Degas, Eberlein, Sudermann, Hauptmann Gerhart, Mommsen, Liebermann, Wildenbruch, stb. Valamennyien világraszóló ragyogó alakok, akiknek nem árt meg ez a kis elzsidósítás.

Szabadság 1900. március 7.