452. MÉG EGY ÜNNEP

Ma görögkeleti és katolikus testvéreink ünnepelnek. Õk most kapták a szentlelket, aki bennünket már aligha itt nem hagyott. Mi elzengtük a mi allelujánkat, s õk most éneklik - sajnos egy-egy hamis hanggal…

De nem akarunk politizálni. Elvégzik ezt úton-útfélen a mi kollégáink. Arról szóltunk és szólunk csak, hogy néhány millió honfitárs nem velünk ünnepel…

Nem kicsi dolog ez. Nem lehet a munkában sem egy velünk, aki pihenni nem velünk szokott…

Idegen nyelvû honfitársainknak - sajnos - van elég biztosítékuk nyelvük, intézményeiknek megmaradására. Nem hisszük, hogy erre a külön ünneplésre is szükség volna.

Az idõt ugyan mi sem tudjuk szabályozni sokkal jobban, mint õk, de a mi dátumaink mégis pontosabbak, s elvégre is ezek szerint rendezkedett be az egész mûvelt világ…

Szólunk pedig fõként oláh honfitársainkhoz. Õk úgyis szeretnek a havasalji testvérek után menni. Kövessék most is õket. Legalább az idõben ne legyen köztünk eltérés.

Ezt kár volna belevinni a politikába, mert ez olyan hatalmas, agghatatlan nagy úr, aki mintha tegnap látta volna, hogy ezen a földön nemhogy oláhok, de még magyarok sem laknak. Pedig ez a föld már ezer év óta a miénk!…

…És végül: ha egy pontból kiinduló két egyenes vonal térben nem is találkozhatik - ki tudja? ‑, hátha idõben találkozni fog!…

Szabadság 1900. június 12.