454. EGY KRAJCÁR

Ez a hitvány, silány, megvetett pénzdarab, amit ha kedvünk tartja, még ha nem is vagyunk milliomosok, tízével dobhatunk el, milyen nagy dolgokra képes.

Egy elõkelõ írónk írt le egyszer egy históriát. Téli éjszakán ment hazafelé, és a hóban egy nyöszörgõ alakot talált. Segíteni akart rajta, és a szerencsétlen azt nyögte, hogy egy krajcárra van szüksége. Ha azt az egy krajcárt megkapja, lesz összesen hat krajcárja, elmehet a hajléktalanok menhelyére - máskülönben ott pusztul el a téli éjszakában.

Az az egy krajcár egy emberéletet mentett meg. Nálunk Nagyváradon egy krajcár majdnem elpusztított egy emberéletet. Szõke Erzsébet tizenhat éves sápi lány itt szolgált Nagyváradon valahol. Becsületes volt mindig, de valahogyan mégis megtörtént, hogy a gazdasszonya zsebébõl kivett egy krajcárt.

Egy krajcárt, egy nyomorult krajcárt! Istenem, hiszen ez nem bûn! Talán cukrot akart venni, talán csak azért vette el, hogy legyen neki!… A gazdasszonya észrevette, összeszidta, avval fenyegette, hogy megmondja az apjának - Szõke Erzsébet hát fogta magát, beleugrott tegnap délután a Szent László-hídról a Körösbe.

Valami lelkes ember utána ugrott, és kihúzta. Most a kórházban van még, de semmi baja. De majdhogy meg nem halt az egy nyomorult krajcár miatt Szõke Erzsébet…

Szabadság 1900. június 19.