467. EGY NÓTA

Egy nóta kerül a hírek közé, ami tán egy kissé szokatlan. Szokatlanul, de joggal kerül ez esetben a hírek közé egy nóta szerzése. Dankó Pistát, a zseniális dalszerzõt ihlette meg ismét az õ tündérmúzsája, s íratott vele itt Nagyváradon ismét egy csodálatosan szép magyar nótát. A szöveg a Gárdonyi Gézáé. Göre Gábor bíró úr gyártotta a verset egy ossziáni napján, mikor megszállták a filozofikus gondolatok. Végtelenül hangulatos, igaz hangú és igazi népdal. Nem olyan, mint a mi többi népies-nemzetieskedõ poétáink merényletei. A zene pedig. A zenét Dankó írta. Többet nem kell róla mondani. Utolsó strófájában szinte elkapja az ember szívét a búsuló, filozófus bíró. Hogy aszongya:

…Vén asszony már az én Ilkám
         Az én Ilkám
Bocskor lett a legénycsizmám
        Legénycsizmám,
Vályogvető lett a kácsa.
Ilyen a világ folyása…
Vályogvető lett a kácsa,
Szegény kácsa!…

Tegnap este énekelték elõször Dankóéknál az új nótát. Olyan fülbemászó, hogy pár nap múlva mindenütt dalolják. Mi pedig elújságoltuk az új nótát. Elvégre vannak a földön még Göre Gáboron kívül is filozófus emberek, kiknek nagyobb esemény ez, mint [a] szövetséges csapatok bevonulása Pekingbe.

Szabadság 1900. augusztus 19.