470. FÕ A FELEKEZETI BÉKE

A kálvinista Rómában, ahol Wolafka püspököt sehogy sem tudják megszeretni - a kálvinista körök: nem akar helyreállani a béke. Egyik debreceni lapban például az alábbi csinos kis dolgot olvassuk:

Nyílt levél

a debreceni zsidósághoz.

Valamikor, de nem nagyon régen történt, hogy dr. Wolafka Nándor makáriai püspök úr, ki összes címjei közt legbüszkébb a zóna-asztaltársaság elnöki címére, a zsidókról igen elítélõleg nyilatkozott.

Az erõsen antiszemita ízû nyilatkozatot néhai Láncz Hornyák Viktor hírlapíró elõtt tette, ki azt a Pesti Napló hasábjain hozta nyilvánosságra. A meg nem cáfolt nyilatkozatot annak idején átvettük mi is.

Dr. Bakonyi Samu, a Debreczen akkori fõmunkatársa ezen nyilatkozat miatt alapos leckében részesítette a püspök urat.

Dr. Bakonyi Samut ezen cikkéért a debreceni zsidók (felekezeti és pártkülönbség nélkül) aranytollal tüntették ki.

Ma már kezdjük nem érteni, hogy miért adták Bakonyinak ezen aranytollat?

Mert ma egész Jeruzsálem örömmámorban úszik. A zsidók el vannak ragadtatva az által, hogy dr. Wolafka püspök, jubileuma alkalmából, összecsókolta Krausz rabbinust, és kijelentette, hogy vérével is kész megvédeni a zsidókat, noha õ szerezte ezen nótát:

Solymosi Eszter vére de piros,
Száz forintos bankó de szép papiros,
Zikcene-Zakcene zümmög a zsidó,
Tátele-mámele sárga bugyogó…

E csúfondáros nótát Wolafka országszerte elterjesztette, valamint a zsidókat gúnyoló többi nótáknak is õ volt a legbuzgóbb terjesztõje.

A zsidók ma mégis ünneplik ezt a jezsuitát, kinek minden vétkét megbocsátották egypár… puszi miatt!

Milyen könnyen hivõk a mi zsidó polgáraink! Hát azt hiszik, hogy a farkasból azóta bárány lett?

Dehogy lett! Az a farkas még ma is farkas, mégpedig igen nagy farkas.

Kész az megenni minden akatolikust, bármi szép tósztot mondjon rá - dr. Kardos Samu!

Oh, Samu, Samu! Ezt a tósztodat nem fogja lemosni keresztvizet nem látott fejedrõl még a Tóth Laci által emlegetett „csattogó patak” se!

Egy mohamedán.

Hát a pápai zászlós jubileumhoz elég csinos ez a kis epilógus. Mindenesetre komoly vád Wolafka püspök ellen - ha ugyan igaz -, hogy nem õszinte, ám az õszinteség is ölthetne valamivel szalonba illõbb ruhát.

Szabadság 1900. augusztus 29.