471. KÍNOS ÜGY

Szegedrõl ma délelõtt a Szabadság címére expressz levél érkezett. Azaz nem is levél. A borítékot felszakítottuk, s kihullt belõle egy szegedi lap. Ezzel a lappal mi csereviszonyban állunk. Nem tudtuk, hogy miért kellett nekünk ezt ilyen módon küldeni. Azután megláttuk. A lapban egy cikk körül volt kékceruzázva. Ez azt szokta jelenteni, hogy a cikk szenzációra számít.

Csakugyan szenzációs. És tanulságos is. Azt bizonyítja, hogy nálunk könnyen mennek kicsiségért is késhegyre az emberek. Különösen újságíró emberek.

A késhegyre menés az Auer-társaságért történt, melynek csinos viselt dolgairól mi is írtunk már egyet-mást. Hogy a kés kiknek van szegezve, azt tessék elolvasni ebbõl a kis idézésbõl:

Sokszor hallottuk már úton-útfélen, hogy a magyar sajtó olcsóért kapható mindenre, de hát ezt csak afféle szállóigének tekintettük. Azt hittük, hogy ez csak a levegõben röpködõ rágalom, melyet nem bizonyít senki.

Ma azonban határozott formát kezd ölteni ez a vád, mert név és összeg szerint meg vannak nevezve egyes lapok, amelyeket a vád szerint Auerék megvettek, hogy szabadalmukkal annál kényelmesebben zsákmányolhassák ki a közönséget.

Az elsõ vád, hogy az Auer-társaság szabadalmának Magyarországra való kiterjesztéséért Vörös László volt kereskedelemügyi államtitkár 50 000 forintot kapott.

Igaz-e, nem-e - mi nem tudjuk. Engel Lajos állítja.

Vádolja továbbá Engel Lajos a fõvárosi sajtó java részét, hogy megvesztegették Auerék. Így a Budapesti Hírlap, a Rákosi család újságja 10 000 koronáért hallgatott az Auer-ügyrõl. Míg a Pesti Hírlap, a Légrády familia közlönye csupán 4000 koronát kapott a hallgatásért.

Tízezer koronát kapott volna a Budapesti Napló is, amely lapnak Vészi József országgyûlési képviselõ a fõszerkesztõje. Ugyanennyit sápolt volna állítólag a Pester Lloyd is.

Sõt, az Auerék szuggesztiója alatt van, Engel Lajos állítása szerint, Gelléri Móricz is, az országos iparegyesület alelnöke, a szabadkõmíves páholyszövetség titkára, aki Szegeden is szerepelt egykor az ipartestületben, sõt Gelléri befolyása révén Kulinyi Zsigmond, az õ tulajdonát képezõ napilap fõszerkesztõje is.

Íme milyen szépen tudunk mi harcolni. Késsel késhegyig. S mindezt miért? Egy külföldi élelmes vállalatért. Ám üssük agyon az Auer-társaságot. Meg is érdemli. De uraim, az Istenért, egymás becsületének ne rohanjunk ilyen szörnyû gyanúsításokkal.

Jaj lesz, ha hitté lesz, hogy a magyar sajtót mindenre meg lehet kapni.

Szabadság 1900. augusztus 31.