472. BANKETT DANKÓ TISZTELETÉRE

Mint már megírtuk, bankett készül a Dankó Pista tiszteletére. A nagyváradi közönségnek szívéhez nõtt ez a sápadt, lázas szemû cigányember. Ezen a nyáron harmadszor van közöttünk, s igazi mûvészetével elfeledtette velünk a holt szezon szomorúságait. De még nagyobb csodát is tett. Nagyváradon lehetetlenné tette a német orfeumokat. Az õ zsenialitása könnyen kivitte azt, amiért mi olyan sokáig harcoltunk.

Õsziesen permetezik az esõ, hûvösödik, deres világ liheg már felénk: a dalos madarak elmentek már, vége lesz a dalnak. Megöli a didergés. Mielõtt elmenne közülünk a nótakirály, búcsúzzunk el tõle, s tartsunk áldomást az õ tiszteletére.

Holnap, pénteken este lesz a lakomás búcsú a Bazár helyiségében. Ott lesznek Nagyvárad társadalmi elõkelõségei s mindazok, kik tisztelõi a nagy dalköltõnek: mûvész, író, újságíró­népség.

A bankett, ahol természetesen mindenki a saját vendége lesz, elõreláthatólag szépen sikerül.

Formális meghívók nincsenek, de meghívót mégis bocsátottak ki. Itt közöljük ezt a diszkrét hangú meghívót, mely három, magát szellemesnek tartó ifjú óriás lelkét terheli:

Mi, bohémek, született alperesek, állandó váltó-adósok, a szellem arisztokratái, szuverén sajtó és ouvriers indépendants (magyarul: a kiadók fehér rabszolgái) kívül címezetlen Önt meg­hívjuk Dankó Pistának, Csengõd urának, a nyirettyû anyacsászárnéjának, a nagy dalköltõnek, a vályogvetõk királyának, fõ-fõ Kátsának, a Halász szeretõjének, a Pósa-asztal rendetlen tagjának, Kikumbán Aurélia barátjának, san-remói õrgrófnak stb., stb. tiszteletére a Bazárhoz, a rossz koszthoz, ellenben saját gyártmányú borhoz címzett vendéglõben, kávékorcsmában, kánikulában és nagy nyomorban titokzatos kõdobálással egybekötve e hó végén, 31-én este 8 órakor tartandó áldomásra.

A daltársulat elõadása közkívánatra szünetelni fog.

Ki-ki fizeti vacsoráját.

Mindenki, ahova leül, ott kuco-kuco-kucorog.

A tósztok sorrendje a következõ:

1. Szelíd tósztok. 2. Szelídítetlen tósztok vadlével.

Gyakorlott kõdobálókat és színházbérlõket szívesen lát

„Mentül jobban víg vagyok
Antul jobban bús vagyok”

                           asztaltársaság

mint központi jelzálog hitelbank.

Szabadság 1900. augusztus 31.