475. A TISZTÍTÓHELY

Soha semmit sem szoktunk úgy tárgyalni, hogy vallásos megbotránkozást okozzunk bárkinél is. Tiszteljük mindenkinek vallási meggyõzõdését. Mi magunk kelünk fel a botránkoztató ellen leghamarabb. Egy nagyváradi, erõsen felekezeti irányú laptársunk tegnap irodalom rovatában egy könyvet ismertet, mely a purgatóriumról szól, s melyet valami Louvet nevû francia abbé után magyar fordításban adott ki Görgényi Jenõ rézbányai plébános, s melyrõl többek között így ír a nevezett lap.

Rendkívül érdekesen tárgyalja e mû a másvilág ezen ismeretlen országát, elõadván annak körülményes leírását, topográfiáját, a lelkeknek ottani életét, szenvedéseiket, örömeiket, onnan való kiszabadulásukat s a felsegélésükre szolgáló eszközeinket, melyekkel mintegy újra megváltjuk õket. Kokinkína nagy folyóin hajózva írta mûvét a szerzõ, s Máriának a Purgatórium királynéjának ajánlotta, kinek pártfogása mellett teszi meg útját a nagyvilágban, ki valóban meg is áldotta azt.

Tehát az ismeretlen hely topográfiáját adja az abbé úr. Hogy egyébrõl ne is szóljunk. Ismételjük, hogy tiszteljük mindenki vallásos meggyõzõdését. A katolikus vallás purgatórium­ról szóló hitelvét is szépnek, emberinek és poétikusnak tartjuk. Felséges szimbóluma ez az emberi gyarlóságnak, mely csak tisztítótûz által oldódik le rólunk. Ám jaj a megbotrán­koztatónak! Az ilyen írás pedig botránkoztat. Legjobban pedig a hivõ katolikust botránkoztatja meg. Ezért róttuk meg laptársunk merényletét a józan ész és józan hit ellen, s ezért ismételjük: jaj a megbotránkoztatónak!

Szabadság 1900. szeptember 7.