482. NYÍLIK AZ ORGONA

Május hónak szent virágai: az orgona és a borostyán szirmaikat rég elhullatták már. Leveleik soványak és sárgák. Az õszi szél sárga-vörös pettyeket lehelt rá…

Emlékeztek az orgonavirágra? Vagy nem is. Emlékeztek a fiatal tavasz édes mámorára? Ugye, hogy andalogtunk jázmin- vagy orgonabokrok alatt. Ugye azt hittük, hogy szentséges Madonna Olga, Ilona, Gabriella, Margit és a többi?… Emlékeztek?… Lám az õsz emlékezik. Az õsz nem felejtette el az ifjú tavasz mámoros szerelmét. Emlékezik, s szerelmet szívott az orgonabokorral, s íme: ismét nyílik az orgona virága… Szirmai véznák, színe szürkeséges, illata nincsen, de - mégis csak orgonavirág. Eldobjátok az ifjúi pásztorórák emlékét, mert karjaitok közé nem tudja hozni, akit egy idõben tüzes szorítgatással ölelgettetek?…

Száll[j], repdess körül bennünket emléksereg. Oh, nyílj csak ismét, orgona virága!…

*

A szép õszi napok nemcsak [az] akácot virágoztatták újra. Újra nyílik az orgonavirág is. Dr. Ertler Mór orvos udvarában egy hatalmas orgonabokor van, mely rakva van nyíló virágokkal. A virágok nem olyan teljesek, mint a tavasziak, de elég szépek. Egyik vidéki elõfizetõnk is küldött ma nekünk egy fürt orgonát. Úgy látszik, hogy a szeptemberi õsznek nemcsak Nagyváradon vannak tavaszi ambíciói…

Szabadság 1900. szeptember 27.