484. OKTÓBERI KÁNIKULA

Hirdettük az õszt, a vénasszonyok nyarát, gúnyolódtunk az õsz nyári szeszélyeivel, s íme nyár van ismét, októberi kánikula, szinte forróbb és elviselhetetlenebb az igazinál.

Hogy valami nagy gyönyörûségünk volna az új nyárban - éppen nem mondhatjuk. Akárhogy is agráriuskodnánk, hogy így meg úgy, remek idõ a gazdára, édesebb lesz a szõlõ szeme, hosszú lesz az õszünk: a tény az, hogy borzasztóul kellemetlen minden bevett és elfogadott szokás ellenére októberben félig megsülni.

A falevelek nem akarnak mit sem tudni a nyárról. Õk már szokva vannak ahhoz, hogy októberben megsárguljanak s lehulljanak. Azt, hogy a Müllerájban ötször annyi fagylalt fogy el, mint augusztusban, nem veszik tudomásul.

És a lírai költõk is. Ne tessék hinni, hogy nekik csak a lapok krokii keltették rossz hírüket. Ez urak valóban olyanok, hogy õszi koldulásról, õszi szélrõl, hideg ködrõl írnak most is, mint más emberségesebb októberben.

Hogy meddig tart e másodkánikula - nem sejtjük. Mi úgy gondoljuk, hogy a mi kedvünkért van ez így. Október 15-ig kánikula lesz, hogy ne sajnáljuk az estéinket. A kõszínházban most egyszerûen elolvadnánk. El, határozottan el. Ma láttuk például, hogy a Bazárépületben dolgozó munkások hogy segítettek magukon.

Délután egyik kihajolt az egyik emeleti fõutcai ablakon. Csak derékig hajolt, de addig meztelen volt. Megható látvány volt a derékig izzadó derék ember. Gyenge szívû lánykák részvéttel nézegették.

Hogy micsoda szörnyû meleg van, egy Bémer-téri hivatalból is látható. Képek vannak benne kiállítva. A képeken víz és meztelenség. Fürdõzõ hölgyek hûsölnek a parti lombok alatt. Nagyon melegük lehet. Talán még nagyobb, mint annak a baka-õrmesternek, aki alig képes törülgetni a homlokát, míg a kirakatot nézi…

…Ilyen ez az októberi kánikula. Az emberrel megkívántatja a lex Heinzét is…

Szabadság 1900. október 4.