488. AZ ÜNNEP UTÁN

A tegnapi ezeregyéjszerû szép nap után beköszöntöttek a hétköznapok. A bankett, mely jó késõn kezdõdött, még megnyújtotta az ünnep hangulatát, ám - minden szépnek ez a sorsa a földön - az ünnepnek is vége van. Vendégeink, kik tegnap olyan örömmel, szívvel ünnepeltek velünk, már odahaza vannak.

A fõvárosi és vidéki lapok referádái idézik csak fel elõttünk a mesebeli szép eseményeket… És még sincsen egészen hétköznap. Ma este hét órakor a tegnapi nagy tömeg állott a színház elõtt. A nézõteret a tegnapihoz hasonló szép, elõkelõ közönség töltötte meg. A színpadról az ünnep jambusai szóltak. A közönség a tegnapi lelkesedéssel lelkesedett és tapsolt. De azután vége is lesz. Az ünnep elmúlt, megkezdõdött a mindennap munkája. Ide már nem köll jambus, sem díszruha, sem oráció, sem bankett.

Munkára hát!… A színház után nem egy nagy feladat várakozik reánk.

Megvalósításukért a küzdelem nem biztat tán annyi rokonszenvvel, mint a színházért, de a küzdelem kötelessége talán még erõsebb.

A tegnapi ünnepbõl pedig maradjon meg a jövõ nagy feladataira a lelkesedés és a felemelõ bizodalom!…

Szabadság 1900. október 17.