491. KURUC FURFANG

(Jutalmazott énekes népszínmű 3 felvonásban. Írta: ifj. Bokor József. A Szigligeti Színház premierje 1900. október 22.)

Dicsérték már sokszor helyettünk az ifj. Bokor József szerencsés kezét. Eltekintve legutolsó balvállalatától, amit saját maga ütött dobra túlérzékenységében, az õ gyárában termett darabok sikeresek, kapósak, ha nem is értékesek.

Kuruc furfangja már jubilált is a Népszínházban. Érdeme és sikerének titka, hogy Bokor okult a táncoperettek sikerén, s csinált egy népszínmûbe oltott magyar táncoperettet.

A meséje egy nem is új ötlet. Operettek ötlete szintén.

Bögözi Lõrinc (Szilágyi Dezsõ) halott hírét költi Tétény Gábor (Balla Kálmán) kuruc kapitánynak, hogy így elkaparintsa elõle fiatal, szép és gazdag menyasszonyát, Becsky Ilonát (Lányi Edit). Tétény hazajön, s bosszút forral a vén betyár Bögözi ellen. Kapóra érkezik Somfáné Borbála (Benkõ Jolán), akit Bögözi faképnél hagyott. Tétény egyik vitézének Bedõ Istvánnak (Szarvas Sándor) nyalka feleségét felöltözteti morva gróf kisasszonynak, s így viszi az özv. Becskyné várába, ahol éppen a lakodalomra készülnek. Tétény csodákat beszél a talmi grófnõ gazdagságáról. A vén betyár Bögözi lépre megy. Lemond Ilonáról, aki régi mátkájáé lesz, s õ maga erõsen csapja a szelet a grófnõ szerepét kitûnõen játszó parasztmenyecskének, aki abba is beleegyezik, hogy titokban megesküszik vele. Természetes, hogy akinek Bögözi hûséget esküszik, az elhagyott vén szíve párja: Somfáné. Tánc és tabló.

Aki korképet vár, az csalódik. A mesének nincs köze az igazi kurucvilághoz.

A tánc, a nóta, a ruha emlékeztet csak rá. No meg az elmaradhatatlan Cinka Panna, ki ezúttal is megjelen, hegedül, üzenetet hoz és szaval. Hogy nagyon szépen szaval, az a Balázs Olga szép hangjának érdeme.

Új alak sincs a darabban. A mókák és bohóságok is a régik. A nóták az Endrõdi kuruc nótái. A táncokban ötlet is van, ízlés is van, de van kánkán is: nemzeti kánkán.

Így együtt azonban az egész darab színes, hangulatos és mulatságos. Látszik, hogy vén színpadi róka munkája.

Az elõadás igen jó volt. A talmi grófnõt B. Csik Irén játszotta nagyon ügyesen. Énekszámai nem sikerültek. A magyar nóta nem neki való.

Szilágyi Dezsõ pompás Bögözi volt. Sok tapsot kapott. Szohner Olga egy csitri parasztlány szerepében nagyon kedves volt.

Lányi Editnek énekszámaihoz nem volt elég a hangja. Szarvasi Sándor, mint a talmi grófnõ ura, sok tapsot kapott. Benkõ Jolán rövid idõn kedvence lesz a közönségnek. Kitûnõ, jóízlésû komika. Balla kuruckapitánya néhol nagyon színtelen, csaknem labanc volt. Erdélyi ügyes diákja tetszett. Deésy Alfréd pompásan kadenciázott mint elsõ võfély, Bérczy, Tóváry Anna, Gáthy Kálmán s a többi szereplõk is ambícióval mûködtek a sikeren. Balázs Olgának (Cinka Panna) ismételten megdicsérjük a hangját.

A táncokat megújráztatták. Bércziné Horváth Irma - aki [a] táncot betanította - nagyon ügyesen végezte a feladatát. A város új díszletei lehetetlen díszletek. Kár értük, mert sokba kerültek. A rendezés jó volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat. Hálás volt, és sokat tapsolt. A darabot holnap megismétlik.

Szabadság 1900. október 23.