498. HALOTTAK NAPJA

A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetõk felékesültek. Az õsztõl letarolt sírhalmokon melegítõ világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. Pazar és drága koszorúk itt, ügyetlenül kötözött szegények amott. De virág mindenütt…

A felékesült síroknál pedig kegyelettel áldoztak az élõk.

A nagyváradi temetõkbe költözött ki tegnap a nagyváradi élet. Valóságos zarándoklás volt ez. Hiszen halottja mindenkinek van…

De azokat a sírokat, ahol a nagyobb hevülésû szívek porladoznak, keresték fel legtöbben.

Mikor az alkonyat s a köd leszállt, s komoran kegyetlen mementóval zúgtak a harangok, legtöbben voltak a temetõben.

Ekkor vonult ki hagyományos módon a jogakadémia ifjúsága is. A Szigligeti utcába mentek, ahol a nagy író emléktáblájánál Dukesz István joghallgató mondott szép tartalmas emlék­beszédet. Innen a fõ utcán keresztül Rulikovszky Kázmér sírjához vonult az ifjúság, s ott Ormay Lajos, az ifjúsági önképzõ egylet elnöke dicsõítette megható szavakban a lengyel származású magyar vértanú emlékét. Innen visszatért a menet Nagy Sándor vértanú tábornok emléktáblájához, ahol Sebõ Mihály mondott lelkes, szép beszédet. Innen az olaszii temetõbe ment az ifjúság, ahol Személyi Kálmán volt tanár sírjánál Bay László, Hoványi Lajos volt igazgató sírjánál Aliquander Ödön, Kudelka József volt tanár sírjánál Damjanovich Miklós mondottak megható emlékbeszédet. Beszédeket tartottak az elhunyt joghallgatók sírjánál is.

Hasonló kegyelettel áldoztak a nagy halottak emlékének a nagyváradi iparos ifjúsági egylet tagjai is, akik dalárdájukkal vonultak ki Rulikovszky és Nagy Sándor sírjához.

A nagyváradi színtársulat tagjai pedig ma tették le koszorúikat Rónai Gyula, a nagy színész és Sándorffy, a nagy színész mentor sírjaira.

Budapesten kora reggeltõl fogva egymást érték a koszorúktól terhes kocsik, fõleg a Kerepesi úton, amelyek valamennyien a Kerepesi temetõbe robogtak, ahol ezt a gyászünnepet, mint rendesen, most is a legnagyobb pompával tartották meg…

Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezõk serege hazatért… Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetõben.

Szabadság 1900. november 3.