500. KERTÉSZLEÁNY

Hogy érdekes esténk lesz, azt a színházba lépéskor láttuk. Elõkelõ közönség a páholyokban s a földszinten. Örley Flóra lépett fel elõször tudniillik. Régi, szeretett ismerõse a váradi publikumnak. A címszerepet játszotta persze. Belépésekor tapsvihar fogadta. Ez a taps állandó volt egész estén át. Örley Flóráról nem lehet újat írni. A szó igazi értelmében mûvésznõ. Mai alakítása magában is megérdemelte a kitörõ tetszést, a fokozott lelkesedést. De a mai nap a hazatérés ünneplése volt egyszersmind. Ezért volt ünnepi színe, hangulata a mai elõadásnak. Partnerének, Pintérnek ma a szokottnál is szerencsésebb estéje volt. Éneke, játéka nagy hatást ért. Ezzel a hatással a Nyáraié versenyezhetett talán, aki mûvészi, ízléses játékával ezúttal a karzattal való kacérkodás vádja nélkül fogadhatja el az elismerést. Sajnos, a többi szereplõkrõl kevés jót mondhatunk. Lányi Edit eszünkbe juttatta a Dóczy Lajos Szana-versének a párját evvel a refrénnel: mért énekel Lányi Edit? Mert mi úgy tudjuk, hogy az énekléshez hang kell. Perényi ügyetlen Moralesz, Erdei Berta ízléstelen volt. Még a Bérczi Moszkitoszának volt tán valamelyes értéke. A nõi kar gyenge, össze nem tanult. A zenekar még a körülményekhez képest sem volt tûrhetõ. Az operett bájos muzsikájának ilyenformán persze nem nagyon voltak észlelhetõk a bájai. A mégis tisztes sikert a fõszereplõknek köszönhetjük.

Szabadság 1900. november 4.