501. BÕREGÉR

Nem Bõregér, kérjük szépen, nem! Denevér igenis. Ezt már mindenütt tudják, csak nálunk nem… Ám ez a cím igen jó volt ma. Az az elégtételünk megvan legalább, hogy egy olyan darabot adtak botrányosan rosszul, amelynek a neve is rossz…

…Oly bécsi volt még a levegõ is! De oly bécsi, hogy szörnyûség. Közönség szépen. Hiába, valcer kell [a] magyarnak, nem muzsika. És felgördült a függöny. Az elsõ hang hamis volt. Omen volt ez, de rossz. Valaminthogy az elõadás egészében és részleteiben is nagyon rossz volt.

Pintér Imre, a rendezõ nem tehet róla. Õ megtette, amit megtehetett. Nyílt színen is tapsot kapott a második felvonás boszorkányos ügyességû vacsorájáért. Nem ért semmit. Az asztalokkal tehetett csodát Pintér, a szereplõkkel nem.

A szereplõk nagy része pedig készületlenségével szerepelt. Szerep-nemtudás és ízléstelenség elragadóan ölelkeztek a színpadon. Hiába, a színházvezetõség azt hiszi, hogy nekünk így is jó. Nap-nap után bukás. Pintér és Nyárai váltak ki a mai kaoszból. Pintér szép hangú, ügyes Eisensteinét s a Nyárai kedves, jó ízlésû fogházigazgatóját sajnáltuk ebben a környezetben. B. Csik Irén nagyon jó színésznõ. Az volt ma is. Énekszámai azonban éppenséggel nem sikerültek. Erdélyit említjük még meg, aki ügyesen ugrott be a rosszul lett Gáthy helyett, s Frosch jókedvû alakítóját, Bérczit, akinek a felesége bájos táncot tanított be és táncolt. A többiek reméljük, hálásak lesznek, ha neveiket elhallgatjuk. A közönség jéghideg maradt. Taps: semmi.

Ha egyéni érzelmeknek szabad volna e rovatban helyet adni, titkos kárörömmel térnénk napirendre a Bõregér bukása felett, mert nem vagyunk ennek a valzerdarabnak imádói.

Ám így sajnáljuk a mai estét. Ez a darab népszerû Nagyváradon. - A mai este talán mementó lesz.

Szabadság 1900. november 8.