512. A SZÉP GALATHEA

Az Offenbach szellemében készült kedves Suppé-operett ment ma a színházban. A bájos egyfelvonásos nagyon tetszett. Aminek megvan a maga jó oka. Bátran mondhatjuk, hogy a Szigligeti Színházban ilyen pompás, precíz, teljesen kifogástalan operettelõadás még nem volt. A közönség ezt teljes mértékben honorálta is. Egyre-másra hangzott fel a nézõtéren az a bizonyos meleg, egészséges taps, amit eddig olyan sajnosan nélkülöztünk. Több dalt megismételtettek.

A szereplõk egytõl egyig remekeltek. (Igaz, hogy csak négyen voltak.) Csík Irén dicséretét azzal kezdjük, hogy gyönyörû Galathea volt, méltó arra, hogy Pygmalion bolonduljon utána. Sikere már ott kezdõdött, amikor még „szobor” volt, és amikor a lepel félrevonása után az õszinte csodálat moraja zúgott fel a közönség között. Kiváló játéka és énekmûvészete tették természetesen teljessé sikerét. Alkalma volt különben egy bravúros dolgot is megcselekedni. Énekpartiját ugyanis nem énekelte transzponálva, amint ez általános szokás, hanem az eredeti hangnemben, két hanggal magasabban. Azonban diadalmasan birkózott meg minden nehézséggel, és teljes, igaz sikere volt.

Minden tekintetben méltó partnere volt Lányi Edit. Ganymédje bájos, elmés, kedves alakítás volt. Dalait gráciával énekelte, és finom pikantériája nagyon tetszett. A mi görögök refrénû kupléival alig tudott betelni a közönség.

Kalmárnak aránylag kis szerepében is volt alkalma szép tenorját csillogtatni. Nyárai a Midas rituális szerepében kacagtatta meg sok jókedvvel és mûvészettel a közönséget. A zenekar nem rakoncátlankodott. Az egyfelvonásos után Spanyolország, az Uránia elõadása következett.

Szabadság 1900. november 21.