513. EGY LEVÉL

A nagyváradi rendõrség kapta az alábbi levelet.

Tek. kapitányi hivatal!

Tudatom, hogy az agyafúrt, kombinált nõi intrika, rafinéria és a reklám szövevényeibõl font liga alól sikerült némileg kimásznom - s mindennemû jogorvoslat törvényes megtorlás többszörös zavarából - végre annyi tortúra és szenvedéstõl sikerült megszabadulnom, de azért szabad még nem vagyok. Valóságos Dreyfus-ügy féle ez. A legszívélyesebb üdvözlettel.

Nagykároly, (Nagy utca 546-ik szám.) 1900. XI.-18.

(A név)

Egyik helyi lap a levél íróját rögtön megtette magyar Dreyfusnak, ellenben helyeslõleg citálja egy rendõrtisztviselõ mondását, amit a levél ismeretlen nevû írójára tett, hogy az képezhetetlen hülye.

Mi a levelet nem közöltük. Most is csak más okból közöljük.

Közöljük azért, hogy magunk ellen, újságíró emberek ellen bizonyít[s]unk vele.

Határozottan igaz, hogy mi néha igen felületesek vagyunk. Olyan súlyos véleményeket mondunk ki egy pillanat alatt, amit két pillanatnyi gondolkozás után talán örökre elhallgatnánk.

Hát ilyen vélemény a képezhetetlen hülye is.

Mi ismerjük a levél íróját, annyit elárulhatunk, hogy abból a zavaros, homályos levélbõl egy nagy, sötét tragédia beszél.

Az írója még néhány évvel ezelõtt deli, szép, délceg férfi volt, elõkelõ állásban, boldog családi tûzhely mellett, mindenkitõl szeretve.

Aztán - mint a görög tragédiákban - valami szörnyû, névtelen átok szakadt rá. Mintha alvilági kezek tépték volna össze ennek a daliás férfinak minden boldogságát.

Végzetes szenvedélyek lángja felégette a családi tûzhelyt, a boldogságot, felégette õt magát is…

Most kerülhetett vissza szegény kiégett ember a romokra. Bomlott idegeinek minden erejével akar emlékezni.

S eszébe jut a múlt… És õ, az árnyék-ember szeretné most fellármázni az egész világot. Elmondani, hogy az õ boldog élete elveszett.

Átkozódni szeretne… És megírta azt a levelet, melyrõl mi, ha nem is ismerjük ezt a sötét tragédiát, legfellebb csak annyit írunk: a rendõrség nem tudja - kicsoda a levelet író szegény ember, s mit akar az õ zavaros levelével…

Csak ennyit írtunk volna…

Szabadság 1900. november 22.