519. OPERAELÕADÁSOK

Nem mondunk új dolgot, s meg is írtuk már, a színtársulat drámai személyzete eléggé bevált. Ami siker eddig az új színházban volt, a drámai társulat érdeme. S mégis azért kell felszólalnunk, mert énekes darabokat nem kapunk. Nem tartoznak reánk a házi akadályok: a faktum az, hogy a nagyváradi publikum az operaelõadásokat csak úgy rövidesen nem engedheti el. Ezt a direkció is jól tudta akkor, midõn operaelõadásokra szerzõdtetett tagokat. Az eddigi sikertelenség is azonban a direkció, úgy látszik, gyógyíthatlan hibájából, az erõk helytelen felhasználásából ered. Ha már a koloratúr-énekesnõ nem is vált be teljesen, ez nem lehet ok az operaelõadások teljes beszüntetésére. Nem is kell nagy hivatottság olyan darabokat kiválasztani, melyekkel kellõ buzgalommal sikert arathat az énekes személyzet. Elvégre olyan városokban is folynak sikerült operaelõadások, ahol nincsenek olyan erõk, mint Székely Anna, Pintér, Kalmár és Rákosy. De Székely Annát alig párszor hallhattuk. Rákosy Gáspárt pedig, ezt a tanult, szép hangú énekest eleddig csak statisztálni láttuk. Szóval egy kis belátás és ambíció szükséges. Azt hisszük, lesz is. Most csak figyelmeztetni akartuk a színház vezetõségét.

Szabadság 1900. november 30.