525. AZ IZR. NÕEGYLET TEAESTÉLYE

A mai édes, csillogó estén voltaképpen semmi mellékesebb nem volt, mint a tea. Igaz, azok, akik jöttek, letelepedtek eleinte az asztalokhoz, igaz, hogy részben megitták, részben otthagyták azt a teát, amit bájos… oh, nagyon bájos leányok szolgáltak fel, de azért egyet várt, egyet óhajtott mindenki… a táncot… a táncot… És amikor eljött az ideje - és feltûnõen hamar jött el - egyhangú, lelkes üdvriadal üdvözölte a dicsõ istennõt: Terpszikhorét. Azután tartott a tánc, természetesen kivilágos kivirradtig.

Szép volt az estély, ragyogó, színes. Hála adassék érte és dicséret a Nõegylet népszerû, kedves, fáradhatatlan elnöknõjének: özv. ifj. Schwartz Ábrahámnénak, aki ma este is az volt, ami mindig: kedves, agilis, fáradhatatlan.

A napnak megvoltak természetesen a foltjai. Hogy a férfiak részére nem volt külön terem, ahol egy pohár bort megihattak volna, hogy a nagy teremben borzalmas, gyilkos léghuzam volt, hogy ablakszõnyegek helyett a bálterem ablakait durva lópokrócokkal takarták le, azt nem panaszoljuk fel, bár sok elkeseredett hang emelkedett miattuk. Az bizonyos, hogy a Nõegylet helyesen cselekszik, ha a jövõben a Kereskedelmi Csarnok kényelmes, elegáns termeiben rendezi a mulatságát.

Hogy az est krónikája teljes legyen, azt említjük még meg, hogy az urak között nagy zavar volt arra nézve, frakkot, redingote-ot vagy - horribile dictu - szmokingot vegyenek-e fel, és hogy tömérdek szép asszony és szép leány volt, és mulatott jól a teaestélyen, amely tekintélyes összeget - körülbelül félezer forintot - jövedelmezett a jótékony célra.

Szabadság 1900. december 6.