526. A GYURKOVICS LEÁNYOK

Voltaképpen igen szomorú dolog, hogy a magyar közönség olyan üdvriadallal fogadta a Gyurkovics leányokat, a regényt és a színdarabot. Mert a magyar középosztálynak a léhaságát kegyetlenül éles, igaz, csillogó világításba helyezi ez a darab. Persze, nem szabad moralizálni. Mindezeket tudja Herczeg Ferenc is, és mégis fölényes okossággal, valami mély, nyugodt bölcsességgel megírta, sõt színpadra vitte a Gyurkovics leányokat. A közönségnek ez kell, legyen meg az õ akarata.

Tehát a Gyurkovics leányok, a léha, a kedves, a könnyelmû, a bájos „bunyevác-pereputty” vonult fel ma a nagyváradi színpadra. Természetesen taps és kacaj üdvözölte õket. Hogy ezúttal a taps nem volt zajosabb, hogy a kacaj nem volt édesebb és önfeledtebb, arról nem tehet Herczeg Ferenc. Tudjuk mi és valljuk is, hogy összehasonlításokat nem szabad tenni. De hangot kell adnunk annak a panasznak, amely egyre gyakrabban üti meg az ember fülét a nézõtéren: miért ad Somogyi egyre-másra olyan régi darabokat, amelyeket a váradi közönség már látott - sokkal jobb elõadásban…

A mai elõadás, éppen úgy, mint a Himfy dalaié, a Négy évszaké és annyi másé, messze alatta marad annak a másik elõadásnak, amelyben a nagyváradi közönség látta a Gyurkovics leányokat. A rendezés gyenge volt.

A darab leghatásosabb jelenetei elmosódtak, szétfolytak. A harmadik felvonás pompás hálószobai jelenetét teljesen elejtették.

És hol volt a Gyurkovics leányok pajkos jókedve, kicsapongó szilajsága? Mintha hét északnémet guvernáns lett volna a színpadon, olyan volt némely jelenet.

A szereplõkrõl el kell ismernünk, hogy külön-külön mindent megtettek a siker érdekében. Az igyekezet és a jóakarat azonban, fájdalom, nem mindig jelent sikert. Szohner Olga, akinek úgyszólván vezetnie kellett volna a darabot, nem volt az igazi Mici, a féktelenül temperamentumos, kacér, elmés bunyevác lány. Erõtlen és színtelen volt, talán azért, mert a szerep sehogy sem illik egyéniségéhez. Balla Kálmán igen elegáns, igen ügyes és szeretetre­méltó Horkay Feri volt, nagyon tetszett. Még a táncait is megismételtették.

Benkõ Jolán nagyon is durva, kissé parasztos asszonyt csinált Gyurkovicsnéból. P. Szép Olgáról talán felesleges is dicséretet írnunk; az volt, ami mindig: bájos és szeretetreméltó. Kovács Mariska ötletes, kedves és igen szép Sári volt. Batizfalvy Gizella is szép Ella volt - de semmi egyéb, mint szép. Az ifjabb Gyurkovics-nemzedékeket méltón képviselték a szép B. Horváth Irma és Veszter Juliska és Somogyi Béla, aki ezúttal egy kis leány szerepében remekelt. Kitûnõ ezredes volt Peterdy, kedves és elegáns Sándorfy, s szimpatikus Szarvasi, aki ma különösen elegenciá[já]val lepte meg nagyszámú híveit. Pompás figurát csinált Semesseybõl Deésy, kinek, úgy látszik, jobban megfelelne ez a szerepkör, mint a lírai szerelmesé. Bérczi és Madas Pista is igen jók voltak kis szerepeikben.

A közönség jól mulatott, de keveset tapsolt. A színlap ismét tele volt bosszantó, hibás adatokkal. Mikor lesz már ennek vége?

Szabadság 1900. december 7.