527. BIBLIÁS ASSZONY

(A Szigligeti Színház premierje 1900. december 7-én. Operett.
Antony Mars és Maurice Hennequin írták. Zenéjét Victor Roger szerezte.)

A mai elõadásról valljuk be õszintén: jól mulattunk. A Bibliás asszony szerzõi nem akartak mást. A színészek sem. Lehet, hogy kissé orfeuminak találtuk néhol a hangulatot, de azért sem haragudtunk magunkra. Forrai Ferike tapsot kért az elõadás végén egy kupléban s nem babért. Nos, tapsot kaptak eleget. Ami a babért illeti, ejh, úgyis olyan kétes értékû valami az…

Minden színházba járó tudja, hogy a darab egy korhely királyon fordul meg. Párizsban a vivõr belga királyra ismertek a maga táncosnõjével. Ez mellékes egészen. Az ötlet kitûnõ: akár Lipót adta, akár Milán király.

A bibliás asszony pedig (Forrai Ferike) egy ájtatos kis márkiné, akit Thea (Lányi Edit) ama bizonyos balett-királynõ tanít ki, hogy miként hódítsa vissza õtõle a férjét. A kis szent aztán már a második felvonásban úgy hányja ég felé a lábait, hogy csupa gyönyörûség. Kitûnõ figura a darabban - s Nyárai még kitûnõbbé tette - a Beauqueney hercegé, kinek a legfényesebb tör­té­nelmi neve s a leglaposabb tárcája van a földkerekségén, ergo egy amerikai vörösrézkirály leánya kezére vadászik. Aztán Marechalné, kit legutóbb 1878-ban ölelt a korhely király, de a véletlen folytán igen alaposan visszaemlékezhetik e szerelemre.

Különben fényes teóriája van a szerelemrõl. A korhely királyt (Pintér) egy rettenetes zenekar üldözi egész elsõ felvonás alatt. Bérczi a karmestere. Pokolian végzi a dolgát. Tapsolták a bandával együtt nagyon.

Méltóztatnak látni, hogy a darab meséjét nem tudjuk elmondani. Groteszk, mulatságos, fényes helyzetek és ötletek sorozata. A zene bájos Roger-muzsika, amit meg is fejeltek néhány betéttel.

A darab kitûnõ rendezésben és elõadásban került színre. A Pintér Imre érdeme, akit a második felvonás fényes rendezõi ötletéért, egy gyönyörû élõképért ki is hívtak.

A szereplõket illetõleg: a címszerep ma nagy sikert jelentett Forrai Ferikének, ennek a nagyon bájos s máris a közönség kedvencévé vált kis szubrettnek. Nagyon szépen, mûvészien játszott, énekelt. A közönség valósággal ünnepelte.

Erdélyi - mint mindig - elegáns és ügyes volt a márki szerepében. Pintér korhely királya méltán tetszett. Igen jó volt. Nyárairól nem tudunk elég dicsérõt írni. Hercege kabinetalak. Õ maga pazarló módon ragyogtatta zsenialitását. Mintha meg akarta volna mutatni, hogy egy ilyen szerepbõl is mit tud csinálni Nyárai! Egy kupléja után szûnni nem akart a taps. Bérczi - mint jeleztük - a karmester szerepében keltett zajos derültséget. - Benkõ Jolán pompás játéka mellett még primadonnasikert is aratott. Énekszámait megismételtették. Madas ügyes inasa tetszett, valamint a király két hallatlanul bamba inasa, kik igen ügyesen végezték a dolgukat. Lányi Edit Theája azonban nagyon gyönge volt. - Még csak szép sem. Énekszámai sem tetszettek, pedig betétképpen még a kadétkisasszony Yes-yes-yes kupléját is elõadta. Tánca pedig nehézkes.

Batizfalvy ma is szép volt s ma is ügyetlen. Konstatáljuk, hogy a darab bevált. Színházi nyelven beütött. A közönség jól mulatott, s biztosan sokszor fog még mulatni rajta. Telt ház volt.

Szabadság 1900. december 8.