531. RÓMEÓ ÉS JÚLIA

Rossz elõhírek keringtek a mai klasszikus estrõl. Azok a bizonyos beavatottak nagy fiaskót jósoltak, szörnyûséges rossz elõadást. Sietünk kijelenteni, hogy az augurok jóslata nem teljesült - egészen. Rossznak bizony elég rossz volt a mai elõadás, de semmi esetre sem olyan, mely bennünket, különben sem elkapatott szegényeket megbotránkoztatott volna. Legfentebb az történt ma is, hogy a szerelem felséges himnuszát olyanformán transzponálták, mint Beethoven gyászindulóját a Bibliás asszonyban… Mégsem egészen így. Néhol megtartották az ünnepi tempót, s nem egy helyütt az avoni hattyú énekét hallottuk… E. Kovács Mariska nagyon szép Júlia. Elsõ felvonásbeli fényes, fehér selyemruhájával valósággal szenzációt keltett. És… és meglátszott, hogy õ Júlia akart lenni. Csengõ, kedves hangján nem is múlt. Az ambícióján sem, hanem az egyéniségén, meg talán a képességén. Többet sóhajtott, többet énekelt, mint beszélt. Szerelmes leányt láttunk, de nem láttuk Júliát, testet öltött, igaz poézisát a nagy, igaz szerelemnek. Rómeó szerepével Deésy K. Alfréd tett próbát. Még kis szerepekben sem volt alkalmunk sok jót mondani errõl a nagyon fiatal színészrõl. Rómeója - gondolható - mennyire kísérlet maradt! A fiatalság volt benne csak az igazi Rómeóból. Benkõ Jolán dajkája nagyon jó volt, úgyszintén Szarvasi Tibáldja. Szilágy értelmes Mercutio: nem több. Peterdi, Bognár ki szerepeikben kitûnõk, s igen bevált Bérczy és Gáthy is.

A rendezés elég felületes és hiányos volt. A második képbeli táncjelenet hatástalan. A kar hölgyei megdöbbentõen öltöznek. Egy mindennap használt, nagyon rossz szalondíszlet: ez a Capulettiek csarnoka. És még sok-sok hiba. A földszinten alig voltak. A karzat s állóhely zsúfolt. Taps volt több a kelleténél.

Szabadság 1900. december 18.