539. BAGDADI HERCEGNÕ

Zseniális hatásdráma a Dumas fils-é. Szertelen, nagy szenvedélyek hatást keltõ összeütközéseibõl szövõdik végig, s hogy a hatás teljes legyen színpadra író emberek ókori receptje szerint, mielõtt a függöny utoljára legördül, a vihar eláll: a nézõ boldogan vacsorázhat, s szépeket álmodhatik… Tudja Isten, hogy vagyunk az ilyen mesteri darabokkal. Látjuk minden kis részükben a csináltságot, a hatásra lesést, az írói rafinériát, s mégis meg tudnak ejteni bennünket. Ahogy megértjük a parisienne-t, aki csodálattal, bámulattal, talán vágyó­dással hall a brutális négerrõl, aki karjaiba fogva rohan el elrablott asszonyával, éppen úgy értjük meg - éppen a Bagdadi hercegnõ-féle darabok nagy, egész szenvedélyû, szertelen hõsei által -, hogy tulajdonképpen ezek az emberi ideálok, ezek a nagy elhatározásokra s nagy érzésekre berendezkedett emberek… Meg aztán a mi szürke idegéletünk nem hathat a színpadon. Legfellebb betegebbé tehet bennünket. A színpad végre is hatást keres, amit csak ilyen nagystílû darabokban érhet el olyan nagy kaliberû színésznõ, mint P. Adorján Berta. Mert ma neki teljes, nagy sikere volt. Lionette szerepe feltárta tehetségének gazdag tárházát. A szertelen, az öröklött forró vér által vezetett asszony lelkének minden emóciója igaz volt, sokszor megdöbbentõen szép és igaz. Partnere, Könyves pedig nemegyszer nehezítette meg nehéz feladatát. Hiába, Könyves derék, tehetséges színész, de Nouvardy szerepe túl erõs neki. - Deésy Alfréd mai játékán nagyon meglátszott az ambíció, és sok tekintetben figyelemre méltót nyújtott a férj nehéz, fárasztó szerepében. A többi szereplõk: Szilágyi, Bérczi, Bognár és Rákossy igen jók voltak epizódszerepeikben. A rendezés jó volt. Közönség szép számmal. Taps, kihívás bõven.

Szabadság 1900. december 29.