544. A MINTAFÉRJ

(Valabrčque háromfelvonásos bohózata. A Szigligeti Színház premierje 1901. január 2-án)

Az elõadó színészeken kívül este hét órakor alig tudta öt ember, hogy premierben lesz része. Az igazgatóság ugyan mára tûzte volt ki Valabrèque bohózatának elsõ elõadását, de idõközben mást gondolt. A Nõk barátját vette elõ szerdai elõadásul, s így informálta színlapjaival s kommünikéivel a közönséget is. Ma aztán ismét gondoltak egyet a színház táján. Hátha sikerül. Elõadták a Mintaférjet. Silányabb bohózatot nemigen láttunk mostanában. Próbálta volna ezt csak magyar ember írni! Mert elõ is adták volna!… Gabányin kívül különben sem mûveli már az anyósvicceket, csak Sirisaka Andor kántortanító valahol Baranyában. Valabrèque, ez a különben jónevû francia meg merte tenni, hogy anyósvicceit a színpadon tálalja fel. Mintha tudta volna, hogy a magyar színházaknak nem írhat francia író olyan darabot, amit le nem fordíttatnak. A mintaférj tulajdonképpen két férj: az após és a võ. Az ismert francia recipe szerint a võ jámbor, mint egy birka, az após kikapósabb annál a bizonyos patikárusnál. Természetes - ugyancsak az ismert recipe szerint -, hogy az anyós halálra kínozza s gyanúsítja a võt. Sok õrült helyzetet kell addig eltûrnie, míg rendbe jön. Valabrèque az ócska témából nem csinált sokat. Unalmasan döcögteti el elõttünk a jól ismert figurákat, megszólaltatja a papagájt, az ismert kis színésznõ ezúttal is vetkõztet. Szóval ha egy pár valóban szellemes mondás nem volna a darabban, halálra unhatnók magunkat.

Az elõadás elég jó volt. Benkó Jolántól pompás, házsártos anyóst láttunk. Peterdi apósa, Balla võje kitûnõ, Könyves Jenõ ma új oldaláról ismertette meg magát. Thibaduier dr. ügyvéd alakjából csinált egy nagyon mulatságos figurát. L. Halász Anna kedves szobacicus volt. Kisebb szerepekben Füredi, Madas és B. Horváth Irma állták meg jól a helyüket. A közönség nem mulatott túlságosan jól. A taps a szereplõk ambíciójának szólt.

Érdekes dolog, hogy ugyancsak ma este a Vígszínházban is Valabrèque-premier volt. Férjek öröme címû darabját adták a francia bohózatírónak. Az elõadásról hosszú tudósítást vettünk, mely konstatálja, hogy a fõvárosi premiernek sem volt sikere. A Férjek öröme éppen olyan avult meséjû, mint a Mintaférj. Az elõadás mûvészi volt. Hegedûs, Tapolczay s Gál sok tapsot kaptak.

Szabadság 1901. január 3.