546. OTTHON

P. Adorján Berta fellépése annyi üres ház után, az idõjárás s a jogászbál dacára is nagyon szép közönséget vonzott a színházba. Akik pedig ott voltak: mûvészi keretben hallhatták Suder­mann színmûvének igazságait, amik a mi társadalmunkban, a mi életünkben éppenséggel nem olyan értéktelen, elnyûtt igazságok, milyeneknek hipermodern elmék vallják. P. Adorján Berta Magdája mindenképpen figyelemre érdemes, sok tekintetben pedig eredetiséget mutató, szép alakítás, ami ennél a parádés szerepnél sokat mond. Nagy érdeme, hogy nem a híres Magdák másolata. Ami kölcsönzés van benne, azt a mai Magda, Adorján Berta végtelenül rokon­szenves egyéniségétõl kölcsönözte.

Ez a kölcsönkérés szerencse volt Magdára. Igazzá tette, sok helyütt magával ragadóvá. Természetes, hogy ovációban bõséges része volt a kedves mûvésznõnek. Méltó partnerérõl, Peterdirõl csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Alezredese mély tanulmányra valló, egész alak.

Balla Kellerje túlontúl is antipatikus, bár mûvészi. Erdei Berta is erõsen színezett. Annál egyszerûbb és sikerültebb alakítás a Könyves lelkésze. Kár, hogy az öltözködéshez nincs állandó tanácsadója a különben intelligens, derék színésznek.

Benkõ Jolán, Tóvári Anna, Füredi, Sághy, Deésy kisebb szerepeikben váltak be. B. Horváth Irma kedves és ügyes szobacicus. Batizfalvy Gizelláról azonban minden jóakaratunk mellett sem mondhatnánk mást, mint eddigi szerepeinél. A rendezés jó. Az elõadás a legjobbak közül való, amiket a drámai személyzet mostanában nyújtott.

Szabadság 1901. január 9.