550. NÕK BARÁTJA

A nemes, az okos, a finom és elegáns de Ryont aligha fogjuk viszontlátni ebben a szezonban a nagyváradi színpadon. Egy ilyen elõadás éppen elég egy szezonra. Nem okolunk ezért senkit, az egyedüli oka ennek maga Dumas, az elegáns és mégis súlyos, a szellemes és mégis bölcs, a nagyszívû Dumas.

A Nõk barátjához kellene egy csoport nagy intelligenciájú színész, csupa igazi, kiváló mûvész, akik szeretik és megértik Dumas-t és egy elõkelõ, válogatott közönség, amely már ismeri és szereti Dumas-t. Nos hát ez a két feltétel nem volt meg a mai elõadáson. Aki látta, hogy az elsõ felvonást, amely csupa ragyogó ötlet, milyen vontatva és lélek nélkül játszották, és aki látta, hogy a közönség mennyire unatkozott ez alatt a felvonás alatt (amelyben igaz, nem történik semmi különös), az hazamegy, elolvassa a Nõk barátját és azt kívánja, ne adják elõ inkább soha többet, mintsem így.

Nem vádolhatunk a színészek közül senkit: mindegyik megtette a kötelességét becsületesen, igyekezettel. De hová lett Dumas szelleme, hová lett az a nagy játékstíl, amelyet ez a darab megkíván!

Legjobban jellemzi az elõadást és talán a közönséget az, hogy a leggyönyörûbb, a legelmésebb mondások hatástalanul repültek el, és egy bohózati mozdulatra, egy-egy közönségesebb hangsúlyozású mondásra, amely pedig fájdalmasan kirítt a finom környezetbõl, hahotázott a közönség, mintha örült volna, hogy végre talál valami mulatságosat.

De Ryont Balla játszotta. Valaki ezt mondta rá: elegáns, de semmi egyéb, mint elegáns. És véleményünk szerint ez az igazság. Úgy halljuk, hogy a kiváló színész ma fáradt és kedvetlen volt, máskor remekel ebben a szerepben. Ismerve fényes kvalitásait, hisszük, hogy így áll a dolog.

Jane de Simerose-t P. Szép Olga játszotta. A közönségnek örömére volt, hogy az oktalanul mellõzött, kitûnõ mûvésznõt viszontláthatta, bár ez a szerep nem egyéniségéhez való. Dicsérete, hogy a nehéz szerepben mégis sikert tudott elérni.

Szohner Olga pompás Balbine volt, E. Kovács Mariska kitûnõ milliomos kisasszony. Õ volt talán az egyedüli, aki úgy játszotta a szerepét, ahogy Dumas megalkotta. Az a leány volt, akirõl elhisszük, hogy a Nõk barátja érdemesnek tartja érte lemondani a szabadságáról.

Leverdet-né szerepébe „beugrott” Peterdyné. Dicséretes biztonsággal játszotta azt az asszonyt, aki „jó a rövidlátók és tisztességes a vakok szemében”. Szarvasi sok erõvel játszotta a hegyvidéki embert, Peterdy pompás de Tergettes volt, Bérczi és Erdélyi igen jól játszották kis szerepeiket. Deésy szimpatikus Simerose volt.

A hatás igen kicsi volt, a taps kevés, Kovács Mariskát nyílt színen megtapsolták. Aki ismeri, szereti és érti Dumas-t, aki ebben a darabban voltaképpen magát, a Kaméliás hölgy s Denise íróját adja, az szomorkodott.

Szabadság 1901. január 15.