559. VÁLJUNK EL

Sardou brilliáns vígjátékát mégsem volna szabad csak úgy elõrántani, mint azt a nagyváradi színházban tették. A hagyományok kevés darabnál köteleznek úgy, mint ennél. Bosszantó, ha a szellemet, bájt és kedvességet úgy megcsúfolják, mint az ma este történt. Pedig nagyon elõkelõ, díszes közönség akart ma este jól és édesen mulatni. Érdekességei voltak azonban csak a mai estnek, élvezetei kevésbé. Batizfalvy Gizella, a színház fiatal tagja egy eléggé ismert kis színházi háborúság után ma lép fel elõször. Tisztelõi kedves tüntetéssel fogadták. Díszesebbnél díszesebb csokrok s lekötelezõ, udvarias tapsok fogadták. - Nehéz, igazi drámai primadonnaszerep Cyprienne szerepe. Batizfalvy kisasszony nagy ambíciójára vall a mai vállalkozás. Szerepét talán csak egyedül õ tudta. Még partnerein is segített. Szép volt, s toalettjei elõkelõ ízlésûek. Ezt mind könnyen beismerjük. Az azonban természetes, hogy távolról sem volt igazi Cyprienne. De néhol felcsillant az inspiráció tüze, és megtalálhattuk egy-egy pillanatra a színésznõt is. Otthonosan járt-kelt. Vagy két jelenetben egészen tetszett is. A vállalkozás nem maradt hát éppenséggel kísérlet. Némi rehabilitáló elismerést is szerzett a kisasszonynak, akinek persze nagyon-nagyon sokat kell még tanulnia. Balla kitûnõ volt a férj szerepében. Nyílt színen is kétszer hívták ki. De Nyárai Odhemárja illúziórontó rossz volt. Kár volt ezt az éppenséggel nem neki való szerepet elvállalnia. Az elsõ felvonásban maga is észrevette a nézõtér hidegségét. Kitört hát belõle az õs Nyárai. Addig legalább diszkrét és elegáns volt.

De a második és harmadik felvonásban már nem tûrte a tapséhséget. Ki is csikarta a tapsot a karzattól. Enyhítõ körülménye, hogy késõn osztották rá a szerepet, melyet Nyárai nagyságának elismerése mellett is bizony Deésynek kellett volna eljátszani. A szerepet õ se tudta. Ellenben jólesik megdicsérnünk Szente Rezsõ igen ügyes fõpincérjét. A közönségen észrevehetõ lehangoltság érzett.

Szabadság 1901. február 12.