561. NEBÁNTSVIRÁG

Mikor a második felvonásban a direktor eksztázisban hálálkodik Nebántsvirágnak, hogy beugrásával megmentette „ezt a - hagyjuk el a jelzõt - társulatot”: a közönség szûnni nem akaró, tüntetõ tapsokkal ünnepelte Perényi Margitot, akit Debrecenbõl kellett elhívni, hogy a Nebántsvirágot elõ lehessen adni. Mindenesetre dicséretet érdemel Somogyi direktor. Áldozatot hozott a mûsor betartásáért, s kemény leckét adott minden percben beteget jelentõ énekesnõinek. A közönség a kedves viszontlátás alkalmából megtöltötte a színházat. A vendégprimadonnát, ki a régi kedves és aranyos volt, szeretettel ünnepelte egész estén, minden számát megismételtette, a harmadik felvonásbelit pláne annyiszor, hogy egészen kifáradt. Virágot is kapott. Szóval a régi fabódébeli dicsõsége újult meg Perényi Margitnak az új, díszes nagyváradi színházban. Az elõadás egyébként pedig elég ügyetlen volt.

A vendégmûvésznõn kívül csak Benkõ Jolán, Nyárai és Füredi érdemesek a dicséretre.

Szabadság 1901. február 13.