569. PEROTTI GYULA MEGHALT

Egy viharos, de szép életnek szakadt vége ma a kék egû Olaszországban. Perotti Gyula halt meg, a tenorista, aki át is élt egy olyan regényt, amit a többi tenoristákról csak hisz a dõre nép, hogy átélnek. Szerelmes volt és férfi volt, ami ritkaság a tenoristáknál, és szerencsétlen lett, ami szintén csak férfiakkal történhetik meg.

A története rövid voltaképpen: fürdött a napfényben, gázolt a rózsában egy ideig (az utóbbit szó szerint kell venni), azután pedig rászakadt a sötét nyomorúság. Arannyal fizették meg gyönyörû csengésû hangját, és õ okosan, bölcsen vagyont gyûjtött magának. Elvonult délre Abbáziába, és rózsákat tenyésztett.

Rózsát, sok rózsát, egész rózsatengerrel árasztotta el körül gyönyörû villáját, amely napfényes dombon állott. Mihelyt lelépett a színpadról, ahol zajos diadalokban volt része, sietett el a rózsái közé. Boldog volt, mert bölcs volt - de jött a szerelem. És boldogtalan lett, de bebizonyította, hogy férfi volt.

Azután a forszírozott szerelem és élet átkergette kedvesével együtt az Óceánon. Akkor mi is sokszor írtunk róla. Visszatért - egyedül. És ismét átment, ismét visszatért. Csõdöt mondott a rózsás élet, a pénz, a mámor, a szerelem…

Elfeledték. Mint öregember élt valahol. Ki sem tudta, hol. Ma Milánóból kaptuk a szûkszavú táviratot: operáció következtében meghalt.

A rózsák most már ismét visszafogadják. Csak az az egy nem, aki ott maradt, túl az Óceánon…

Életrajzát úgy adjuk, ahogy két év elõtt összeállították. Hiszen körülbelül két éve halt õ meg voltaképpen.

[…]

Szabadság 1901. március 1.