581. ARANYLAKODALOM

A színház már a nemzeti ünnep elõestéjén ünnepelt. Nem vagyunk még benne az ünnepben, tehát nem vagyunk ünneprontók, ha ezt az ünnepet megkritizáljuk. Elõször is legjobban szerettük volna március 15-e alkalmából Ocskay brigadérost látni, melyet alkalmasabb idõben, illõbb hangulatban színre hozni nem lehetett volna. De ha ennek akadálya volt, miért nem vette elõ a Hadak útját a direkció? Miért a Rákosi és Beöthy naiv és gyönge hatású darabját, melynek csakis az ötvenes fordulón volt alkalomszerûsége? És ha ez került legkevesebb áldozatba - mert úgy ismerjük, hogy nálunk mindig ez dönt -, miért nem készültek több gonddal erre az elõadásra? Legalább ünnepnap látnunk kellene egy ehhez a jó közönséghez méltó, ambícióval, kedvvel elõkészített elõadást. A darabot prológszerû vers elõzte meg. Márkus János munkája. A lelkes hangú vers elõadóját: E. Kovács Mariskát és szerzõjét is többször kihívta a közönség. A darab általános vélekedés szerint összehasonlíthatlanul rosszabb elõadásban került színre, mint amilyenben a nagyváradi közönség már látta és ismeri. A szereplõk közül Szarvasi, Nyárai, Bérczi és Gáthy váltak ki.

Szabadság 1901. március 15.