591. A SZÍNHÁZ NAGYHETE

A színház nagyhete éppenséggel nem volt gyászos és siralmas. Sõt, igen vígan bohóskodták végig az egyheti vakációt a nagyváradi színészek.

Egy részük a budapesti színészvásáron mulatott. Az itthon maradtak sem unták halálra magukat. Egypár vidéki exkurzió is történt.

Egy sereg víg, bolondos története van a színház nagyhetének. Elmondunk egypárt:

A legjobb színész

Nyárai elemében volt persze Budapesten. Ha valamelyik kávéházban behúzódhatott tizenöt-húsz kollégája közé, áradozva beszélt a maga nagy sikereirõl.

…Nincs párja Nagyváradnak a világon. Hogy rajong az a közönség énértem! Ugye, Szarvasi?

Szarvasi Sándor mindent készséggel bizonyított.

Egyszer egy nagyváradi újságíró lépett az áhítattal hallgató színészcsoporthoz.

- Hát én mondhatom önöknek, uraim - szólt -, hogy Nyárai Antal ma Magyarország legnagyobb színésze.

Nyárai könyökig nyúlt bozontos hajzatába, s olyan hangon, melybõl a méltatlankodás megrezegése is kiérzett, válaszolt:

- Na, ahogy én Ausztria színészetét ismerem, mondhatta volna - Ausztriát is…

Soma

Szarvasi Sándort hívják így röviden. Direkt csak azért bizonyítgatta a Nyárai nagyságát, hogy Nyárai viszont róla erõsítsen meg egy-egy csodás sikert. De Soma mégsem volt egészen boldog Ocskay brigadéros, a gyõzedelmes kuruc nem hagyta pihenni.

Valaki elárulta a Soma nagy problémáját egy írók és zsurnalisztákból álló társaságnak.

Mikor aztán Soma helyet foglalt a társaságban, egy ismert budapesti poéta nagy tisztelettel szólt hozzá:

- Oh, én már ismerem Szarvasi urat. Sok sikerérõl olvastam. Egypár nappal elõbb éppen az én ajánlatomra foglalkozott a Vígszínház igazgatósága, hogy Ocskay brigadérost Önnel játszassa el…

Nagyobb boldogság nem volt akkor nap a Somáénál. Késõ este, mikor hazafelé ment, morfondírozott:

- Na, ugye, a Vígszínház is. És Nagyváradon Somogyi!… És Soma fájdalmas gúnnyal kacagott bele az éjszakába.

[…]

A nagyhét holnap végzõdik, s evvel a vidámságnak is vége lesz a színháznál.

Szabadság 1901. április 6.