10. SZÉP HELÉNA

- Pálmay második estéje -

Óh értjük Pálmay Ilkát, mikor szombaton este tréfálkozást játszó hangon, majdnem sírva mondta:

- De én meghalok, ha nem játszom el a nagyváradiaknak Szép Helénát!…

Fátyolos volt a hangja, csak súgva beszélt. Nem sikerült a tréfajátszás, s ideges mondásában megéreztük a nagy komolyságot és nagy vágyódást…

Jó végzetünk nem engedte, hogy a mi isteni vendégasszonyunk tréfából is meghaljon, azaz itthagyjon bennünket, mint - a múltkor a kolozsváriakat. A nagy vágyódás csodát csinált, s Pálmay Ilka nem halt meg, de meghaltak tegnap este minden Helénák.

Akik látták, hallották, azok megértik, hogy nem tudnak róla írni… Õ a szép Heléna, õ minden vágy, õ minden mûvészet s õ minden asszony… Óh boldog Menelaosz, ilyen asszonytól megcsalatni is nagyobb boldogság ezer hidegvérû asszony unott hûségénél. Ragyogó, pompázó volt tegnap este a mi kis színpadunk, s e nagy ragyogásban olyan kevésnek tetszett elragadtatásunk, virágunk, tapsunk. Sok volt mindegyikbõl, de õ a soknál is többet érdemel.

Érdekessége volt az estének, hogy Párist Mezey Mihály, a mi kedves ismerõsünk, a kolozsvári színház tenoristája énekelte. Tüntetõ tapsokkal ünnepelte a közönség a derék mûvészt, ki Pálmay távirati óhajára vállalta el szerepét. Kitûnõ Menelaosz volt Bérczi Gyula, diszkrétebb, ötletesebb s mûvészibb Nyárainál. Pintér szintén jó Kálkász, Lányi Edit ügyes volt.

A rendezést a Pálmay zseniálitása tette meglepõen újjá és kitûnõvé. A dívát ovációk mellett kísérte egy nagy sereg ismét lakásáig.

Nagyváradi Napló 1901. június 4.