12. AZ INDEX

Ha kávéházban - kaszinóban, klubban ez nem divat - megragad mostanában olykor bennünket valami nemesebb, mélyebb indulata a közlékenységnek, hárman-négyen mindig beszélünk még a nagy lengyel poéta könyvérõl, melynek gyönyörû dicsõsége sóvár vággyal, gyermekes ambícióval tölti el ama koravén magyar íróbácsikat is, kik a könyvírást csacsiságnak tartják, s a lapoknak is a hirdetésrovatára kíváncsiak elõször. Még jó szerencse, hogy az olvasók nem olyan fásultak, mint az írók, a régi könyveknek legalább akad olvasójuk, az új kevés magyar könyv csak elrontaná az õ étvágyukat is…

De a lengyel csodát mívelt. Megfogott mindnyájunkat. Mivel pedig kedélyes felekezeti világot kezdünk élni, s egyebek mellett a kritika is katolikus, protestáns, zsidó, vagy anabaptista, - hát nagy dolog ez! Mind gyönyörködhetünk a Quo vadis gyönyörûségeiben, s mind vitázunk róluk.

Kikinek megvan a kedvelt alakja a mesébõl, és kikinek a maga kommentárja. Egyben egyek vagyunk: a rég nem érzett naiv elragadtatásban. Néha ugyan meg-megszólal egy Mefisztó:

- Higgyétek el, hogy ezt a könyvet a papok és klerikálisok íratták.

Ám jön egy válasz:

- Én meg éppen a kereszténység, az avult formájú kereszténység csõdjét olvasom ki belõle.

Ugye kedves szélsõségek? És ez a legnagyobb dicsõsége a lengyel könyvének, mely egy hatalmas modern agyvelõ kápráztató kinyilatkoztatása…

Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa õszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel…

Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az elsõ ólombetûk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtõ szelleme élt az emberiségnek: az mind indexre került. Nagy bölcselõk, nagy reformátorok, nagy költõk, egytõl-egyig… A világ már szinte hozzászokott, hogy parnasszusi könyvnek, a kijelentések katalógusának tartsa a vatikáni indexet…

Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve… Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!…

Nagyváradi Napló 1901. június 6.

ae.