16. A KÁLVINISTA JEZSUITA

Kirõl lehetne másról írni, mint Bartha Miklósról, a hipokrataság[!] nagymesterérõl, ki kálvinista létére ultramontánabb a legvadabb ultramontánnál. Ez az úr pár nappal ezelõtt krokodil könnyeket sírt, hogy Ugronékra s õreá ráfogják az ultramontánság bûnét. Alig múlt ennek három napja, már a jeles urat lecáfolták könnyeivel együtt. A delegációban Ugron és Rakovszky a katonai párbajok ügyében már nemcsak szélsõ klerikális, de valóságos osztrák tendenciát árultak el. A könnyek hát nem sokat értek. Miklós mester bújában - mint egy budapesti esti lap írja - most Kossuth Ferenc ellen dühöng s káromkodik. Persze a gyulai eset ötletébõl. Tulajdonképpen az ördög bánná, akármit csinálna ez a kiválóan jeles firma, csak az az elkeserítõ, hogy akad, aki fel is ül neki. Ahol egészséges közvélemény van, ezt a jeles urat egy pillanatig sem tûrnék meg a közélet katedrájában, de még jó ízlésû úri emberek közt sem.

Nagyváradi Napló 1901. június 12.