22. FINITA

A taps elcsitult, a függöny legördült, a festéket lemosták, s a lámpákat eloltották… A Szigligeti Színházban három hónapig nem tart elõadást Somogyi Károly színtársulata.

A búcsúzó este kiválóan gondos, figyelmes és jó emlékezést keltõ volt. Carment adta másodszor a társulat, még talán különb, értékesebb, perfektebb elõadásban, mint az elsõ estén.

A közönség, mely az utolsó elõadáson természetesen nem mulasztotta el az ovációt, Székely Irént ünnepelte legkivált. Ám kijutott az ünneplésbõl Székely Annának, Pintér Imrének is.

A közönség majdnem zsúfolásig megtöltötte a színházat. Taps, virág, kedv soha ennyi, mint ez estén.

Elõadás után Székely Irént és az este fõbb szereplõit nagy közönség várta meg a színpadi bejáró ajtónál, s éljenezve búcsúzkodott tõlük. Szohner Olgának, Ámon Margitnak, P. Szép Olgának lakásáig rendeztek ovációt.

Szóval a nagyváradi publikum megmutatta, hogy annyira szereti a színházakat és színészeket, hogy egy kicsi kis ízléstelenséget is elnéz értük. Mert a közönség kedvesen vett tudomást az utcai tüntetõk zajos lelkesedésérõl.

Tegnap már zárva volt a csinos kis kõpalota. Majd csak az iparosok s esetleg az Uránia számára nyílik meg újra.

Színészeink pedig készülõdnek. Mint megírtuk, nagy részük máshol tölti a nyarat. Egyébként pedig érzékeny és kevésbé érzékeny módokon folynak a különféle búcsúzkodások. Refrénjük: a viszontlátásra!…

Nagyváradi Napló 1901. június 18.