26. TÓTH ANDRÁS

Nagyszalontán vasárnap leplezik le nagy ünnepségek mellett Kossuth Lajos szobrát. Az ünnep majdnem országra szóló lesz. Nagyváradról is igen sokan fognak az ünnepélyen lenni. A szobor Tóth András munkája. Errõl a mûvészemberrõl érdemes néhány bemutató sort írni, a nagyváradi közönség alig ismeri, pedig õ már dolgozik a Szacsvay-szobor mintázatán, mellyel pályázni akar, s mely valamikor Nagyvárad valamelyik közterét van hivatva díszíteni. Tóth András kuruc magyar ember, a megihletett magyarok dacos, erõs tehetségével. A nagy erejét igazolja, hogy egyszerû iparosból küzdötte fel magát, s hogy a kolozsvári Mátyás-szobor pályázaton Fadrusz, a szintén iparosból lett nagy magyar szobrász mellett õ pályázott legsikerültebb munkával. A nagy tehetségét bizonyítja az is, hogy Debrecenben, ahol lakik, s amelynek földje leghálátlanabb talaj író-mûvész lelkeknek, õ fokozódó ambícióval, ihletéssel teremt, dolgozik. Az országban már áll egynéhány szobra, melyek közül valóságos szenzációt keltett a selmecbányai honvéd-emlék. E mellett szerény, igen szerény ember Tóth András. Csupa naiv, gyermekes hit és lelkesedés, mint amilyen minden igazi nagy teremtõlelkû mûvészember. Ami pedig a piaci értékelést illeti, hát Tóth András olcsó ember is. A nagyszalontai szobrot is annyiért készítette el, amennyiért elkapatott fõvárosi szobrászok szóba sem állottak volna. Mindeme tulajdonságai mellett pedig mit sem arrogál magának. A leleplezési ünnepeken valósággal elrejtõzik a derék mûvész, akit szívesen mutattunk be most a közönségnek. Annyira szerény - ami nagy szó ebben a korban -, még csak ordóra sem éhes. Amit különben bajosan is nyerhetne el olyan ember, ki Kossuth és Szacsvay-szobrokat farag kuruc szívvel és érzéssel.

Nagyváradi Napló 1901. június 20.